Itt-Ott, 1992 (25. évfolyam, 1/119-3/121. szám)

1992 / 1. (119.) szám

pénznél is többet számít Amerikában.”

Majd érdeklődve tette hozzá:

— Hol van közelebbről ez a Háromszék?

— Erdélyben. — Transzilvániát mondtam, hogy az angolban is használt névvel jobban megértse.

Felcsillant a szeme:

— Istenem, milyen érdekes, egzotikus föld lehet az: a vámpírok földje! Meséljen róla.

Elkomorodtam. Újból beleütköztem hát Draculába, mint eddig minden alkalommal, amikor amerikaiaknak Erdélyt említettem. Szegény Erdély! Eleinte azt hittem, hogy a Dracula-történetek, képes regények és tévédrámák eredete a hollywoodi filmstúdiókra vezethető vissza, a század harmincas éveinek korában, amikor ezek a filmek divatba jöttek. Az emberek s különösen az amerikaiak naiv hiszékenysége bőséges lehetőséget nyújt a filmipar pénzsóvár vezetőinek idióta és hátborzongató történetek valószínűsítő tálalására, amivel a pénzt ki lehet csalogatni az emberek zsebéből. De azután utánanéztem ennek az Erdély nevéhez makacsul hozzáragadt Dracula-legendának. Kutatásokat végeztem amerikai könyvtárakban. Rájöttem, hogy az immár többezer formában elcsépelt Dracula-mesék közös eredete egy írországi író regényére vezethető vissza. 1897-ben jelent meg Londonban a dublini születésű Bram Stoker Dracula című regénye. Stoker sohasem járt sem Erdélyben, sem Romániában, ó alkotta meg Dracula gróf nevét és fogalmát. (Maga a szó ördögöcskét, kisördögöt jelent románul.) A vérszomjas vámpír történetéhez Európának egy olyan táját kereste háttérül, mely távoleső, vadregényes és romantikus. A British Museum könyvtárában végzett kutatásai során így bukkant rá Erdélyre s így találta meg az ideálisnak gondolt színteret „a Kárpátok hegységében, mely egyike Európa legvadabb és legkevésbé ismert részeinek.” A táj megválasztásában valószínű Verne Gyula Várkastély a Kárpátokban c. regénye is inspirálta. Dracula gróf kastélyát a történelmi Magyarország területére, Beszterce megyébe helyezte, a Borgói hágóra, közel a bukovinai határhoz. Stoker igen alapos könyvtári kutatást végzett a regény megírása előtt. Ezért tájleírása, emberábrázolása és egyéb részletei is meglepően találók. így pl. Jonathan Harker, a történet fő mesélője a regényben egy éjszakát Besztercén tölt az Arany Korona szállóban, mielőtt Dracula grófot kastélyában meglátogatja. Ez a szálloda valóban létezett Besztercén a századforduló idején s azóta a román hatóságok — a legenda ápolására — egy modern szállodát építettek ugyanazon a néven. A kommunista évtizedekben, különösen a Ceau^escukorszakban Románia jó pénzforráshoz jutott a Dracula mesével. A hiszékeny amerikai turistát „Draculakörútra” vitték körbe Romániában. Megmutatták Besztercét, majd felvitték a Borgói hágóra (amit ma Tihu(a-szorosnak hívnak). Azon a helyen, ahová Dracula gróf kastélyát helyezte Stoker termékeny fantáziája, ma a Tihuta-szálló áll, 1300 méteres magasságban. A szálló stílusa, berendezése és egész atmoszférája szándékosan az elvarázsolt kastély illúzióját táplálja. A jámbor turistát dollárjaiért még elvitték néhány moldvai kastélyba is, ahol hajdanában Vlad 'Jfepes, a kegyetlenségéről hírhedt román vajda élt. A vérszom-14 ITT-OTT 25. évf. (1992), 1.(119.) szám

jas Tepe^ legyőzött ellenfeleit könyörtelenül karóba húzatta, vagy megnyúzatta. A turistáknak szánt történet szerint 'Jfepes alakjából született meg a nép fantáziában Dracula gróf alakja. Az igazság azonban az, hogy a Dracula-legenda sohasem létezett sem Moldovában, sem Erdélyben, csupán Bram Stoker gazdag képzelőerejében.

Mindezt tömören elmondtam amerikai barátomnak. Csalódottan nézett rám, mint a kisgyermek, akinek egy gonosz bácsi megsúgta, hogy a karácsonyfát nem a Jézuska hozza.

— Hát mi érdekes dolog van akkor Erdélyben? — kérdezett kimért udvariassággal.

— Öreg városok régi templomokkal s öreg falvak dombok oldalán, melyeknek házai úgy húzódnak templomtornyuk köré, mint a csibék a kotlós szárnyai alá. Egymás közelében élnek bennük románok, magyarok, németek, ukránok, szerbek, zsidók, örmények, cigányok — csodálatos színpompájú mozaikban. A romániai kommunista diktatúrát elsöprő népi forradalom Erdély peremvidékén, Temesváron robbant ki és néhány nap alatt felszabadította egész Romániát. Egy magyar pap gyülekezetét védő, hősi bátorsága inspirálta a forradalmárokat. De a forradalom nem ért véget, tovább folyik a lelkekben. Egyik oldalon az elvakult nacionalizmus visszahúzó erői, a sovinizmus gyűlölködő túlkapásai, a múlt fasiszta árnyainak viszszalopakodása, hogy a nemzetiségeket elnyomják, beolvasszák, hogy szürke, semmitmondó földdé, egy Dracula-hazugsággá változtassák Erdély földjét. De a másik oldalon az új Európát építők embersége, hite és bátor küzdelme. S tudom, hogy győzni fognak. Tudom, hogy Erdély Közép-Európa új Elszász-Lotaringiája lesz, ahol megbékél egymással és közös jövőt épít két ősi ellenfél, a román és a magyar — mint a német és a francia tette Nyugat-Európában. Itt az ideje tehát, hogy az amerikai nép is végleg elfelejtse Draculát és megtanulja Tőkés László nevét.

De ez már nem érdekelte barátomat. Arcán a tudományos vitamin-egyensúly rózsás pírja mélyebb tónust kapott. Órájára nézett és felugrott.

— Bocsánat, rohannom kell.

— Hová? — tenném fel hozzá tűnődve milliók kérdését, de már el is tűnt az ajtóban. Csupán az utca felől hallom autója motoíjának sebes hördülését.

Csöng a telefon. Fölveszem a kagylót.

— Ki beszél? — kérdi egy ismeretlen hang.

— Mister Cseh.

— Nem értem. Hogyan betűzné?

— Szí-essz-í-écs — tagolom lassan, behunyt szemmel, és Apám óriásra nőtt alakját látom szülőfalum, Csernáton felett, amint lélekruhában, felhőrőlfelhőre lépve, szemét hunyorítva vigyáz reám a háromszéki égbolton. Ez a látomás már régóta kísért és vissza-visszatér, mióta meghalt az apám, jó másfél évtizede már annak. De most Apám kitárja a kaiját, integet felém. Szólni akar, által akarja az eget kiáltani. Hangja nem jut el hozzám. De kitárt karjának maga felé húzó mozdulata és szájának mozgása azt jelezte:

— Gyere haza, édes fiam. Itt a helyed. Neked itt dolgod van.

***

A nyáron otthon jártam Erdélyben. Három jóbará-