Itt-Ott, 1991 (24. évfolyam, 1-2/118. szám)
1991 / 1-2. (118.) szám
Sylvester Lajos (Sepsiszentgyörgyi: Sorsformáló fordulat Ungváron a kárpát-medencei magyarság XX. századvégi helyzetéről és feladatairól rendezett konferencián Dupka György, a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének felelős titkára megajándékozott egy könyvvel. Címe: Sorsközösség. Témája: a kárpátaljai magyarok a 80-as évek végén. A 130 oldalas könyv szerzőhármasa Dupka György, Horváth Sándor, Móricz Kálmán. A hat fejezetre tagolt munka a jelzett témakörben a mai Kárpátalja áttekintése s a magyar kisebbség bemutatása után a járásszékhelyek és környékük publicisztikai eszközökkel oldott, lexikonba illő, szócikkszerűen tömör és statisztikai táblázatokkal adatolt ismertető. Külön fejezetekben tárgyalja a szórványtelepüléseket, a nyelvszigeteket és a térség 1944- gyel kezdődő újabbkori történelmének kronológiáját 1990-ig. A jelenségek és folyamatok szubjektiven átélt értékelése révén kibontakozik Kárpátalja számunkra mindmáig tabuként kezelt, eltorzított vagy eltorzult képe. Tulajdonképpen ez a könyvecske nagy értéke. Betekintést enged, negyvenöt év óta először és belülről egy olyan régióba, amelyet még most, a gorbacsovi nyitás után is szögesdrótkerítés szalad körbe és amely a szó olyan értelmében is áramvonalas, hogy bármikor rákapcsolhatják a huzalokra a feszültséget. A mai Kárpátalján a történelmi Magyarország Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros megyéjéből összeálló, 1919-ben a csehek által bekebelezett, majd a Trianonban szentesített fogalmat értjük. 1938-ban és 39- ben a két bécsi döntés Magyarországhoz csatolta újra, 1944 októberében, mikor a szovjet csapatok elérik a peremvidéki Volócot, egy hónap múlva bevezetik a moszkvai időszámítást, és, képletesen szólva, a csehszlovák vezetés meglepetésére ez az időigazítás napjainkig érvényben marad. A tények ismerői adomaként mesélik, hogy Kárpátalján soha sem lehet tudni, hány óra, mert van, akinek a pesti időzóna szerint jár az órája és az esze, mások az ukrajnai időszámítás szerint forgattatják a mánust és vannak, akiknek a moszkvai mutatókon van mindig a szeme. Tény az, hogy alig lehet Európának még egy olyan sarka, amelyen nem egészen fél évszázad alatt öt rendszer és állam váltogassa egymást. A könyv is idézi azt az anekdotaszerű megállapítást, miszerint a mai hetvennyolcvan évesek ötször cseréltek állampolgárságot vagy gazdát anélkül, hogy elhagyták volna a szülőfalut. Sorsformáló fordulatok idején, az alapvető átalakulások napjaiban fontos tudni kik, micsodák és mennyien vagyunk? Az efféle számvetést a váltást követő konszolidáció idején szokták elvégezni, népszámlálás révén vagy a társadalmi tagolódás egy-egy sávjának a feltérképezésével. A Sorsközösség erénye, hogy adatai frissek, az 1989-ben megtartott népszámlálás adataira alapozottak, sőt a szerzőhármas a rákövetkező év demográfiai változásait is figyelembe vette. Ezek szerint a legnépesebb nemzetiség az ukrán (ruszin — a témáról majd alább), 976 749 lakos, azaz 78,4%, utánuk következnek a magyarok 155 711 lakossal, azaz 12,5%-kal, az oroszok 49 458, a románok 29 485, a cigányok 12 131, a szlovákok 7 329 és a németek 3 478 lakossal. A magyarok túlnyomó része — állapítják meg a szerzők — a beregszászi, az ungvári, a nagyszöllősi és a munkácsi járásban él. Nyolcvannál több községben többséget alkotnak, közel húsz községben kisebbségben vannak, másutt csak szórványban fordulnak elő. Számuk az előző két-három évtizedben lassú növekedést mutatott, az 1979-es népszámlálás óta azonban a hivatalos statisztika majdnem háromezres csökkenést regisztrált. Ottlétünk idején meg kellett győződnünk, hogy a kárpátaljai népességi viszonyok változásai, az arányok eltolódása olyan mérvű, a színeváltozások is olyan természetűek, amelyek között az ott lévők is csak nehezen igazodnak el. Mint ahogyan idehaza mi vajmi keveset tudunk a szórványban élőkről, a Kárpátokon túli magyar csoportokról, a moldvai csángómagyarok számáról nem is beszélve. Kárpátalján az ukránnak tekintett közel egymillió állampolgár tulajdonképpen nem is az, hanem ruszin. 1945 óta ugyanis a térséget bekebelező szovjet hatalom első dolga az volt, hogy a hagyományai, szokásai szerint, életmódját tekintve a Kárpát-medence belseje felé gravitáló népességet a hegyen túli, az ötvenmilliós ukránsághoz csatolja, görögkatolikus vallását betiltsa, papjait, képviselőit és szószólóit „móresre” tanítsa és a gulágok világát is megismertesse sokukkal. Közben, ahogyan az évek múlnak, a túlhajszolt iparosítás révén — ugye, ismerős módszer? — ukránok és oroszok érkeznek egyre növekvő hullámokban. Nem olyan mértékben ugyan, mint ahogyan azt mi itthon megszoktuk, de Verecke híres útja számukra jobban ki van kövezve. Jellemző, hogy Ungvámak hajógyára (!) is van, a sétahajókat elemeikre bontva szállítják tengelyen a Fekete tengerre. A felduzzasztott adminisztratív apparátus, a gazdaságvezetés kulcspozíciói különleges képzettségű és megbízható embereket vonzanak. Kárpátalján keresztül halad a Béke villamosvezeték, a Barátság kőolajvezeték, a Tesvériség és a Szövetség gázvezeték, az Ivano Frankovszk-i területi Kalust Tiszaszederkénnyel összekötő etilénvezeték. (A névadás is megérne egy társadalompszichológiai kitérőt, de ezt most nem engedhetjük meg magunknak.) Szóval az eurázsiai jelentőségű objektumok megépítése, működtetése a népesség összetételében is mutációkat eredményezett. Ungvár lakossága a század elején alig húsz, ma százhúszezer. 1983-ban ünnepelték nagy csinnadrattával a százezredik polgár születését. Azóta húszezerrel gyarapodott a település. A könyvet idézve: Heves tiltakozást és felháborodást váltott ki például az a tény, hogy telkeket adtak el szibériai nagyvállalatoknak, amelyek saját dolgozóik számára építtettek itt lakóházakat. Ha az ilyen esetek nem is nevezhetők gyakoriaknak, a betelepülés folyamatos, s a frissen alakult magyar és ukrán (ruszin) társadalmi szervezetek véleménye szerint többek között a törzslakosság felhígítását is célozza. És mindez akkor történik, amikor az ungvári lakosok ezrei várnak lakásgondjaik orvoslására. Második példaként az elvándorlás-betelepülés szemléltetésére Csap példáját emeljük ki. Közel tízezer lakosa közül három nr-OTT 24. évf. (1991), 1-2. (118.) szám 35
