Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
csipkedve őket: „Magyar nyelvünknek megmaradását vagy erejét nagy részben a reformátusoknak köszönhetjük. A nállok szokásban lévő véghetetlen papolás, éneklés, könyörgés, tanítás mind anyanyelven tétetik” (10). Illő tehát, hogy a papolást a magam részéről abbahagyjam és a befejező szavakat is mástól vegyem kölcsön. Mert annak, amit elmondottam — vagy próbáltam elmondani — a lényegét az a nagy írónk, gondolkodónk foglalja össze a legszebben, aki eddig is súgóm volt, de akit most szóról-szóra idézek: „Aki foglalkozott vele, majd mind oda lyukadt ki, hogy szép, szép: a maga korában tiszteletreméltó munka volt, de ideje újra lefordítani.” (Amikor ez íródott, még nem volt a református egyháznak új fordítása. 1975 óta van, de én a továbbiakat változatlanul igaznak érzem.) „Hát én ezt az új fordítást — folytatom az idézetet — elméletben megcsináltam. Kiválasztottam hét-nyolc élő magyar költőt és műfordítót, s gondolatban szétosztottam köztük a bibliát. Te fordítsd a Királyok Könyve drámai mozgalmasságát, te a hatalmas Jeremiás-t, te Márk édes, írott filmjét. S összeállítottam a bibliát, amellyel e huszadik század költői ajándékoznának meg minket. S láttam bravúrt, stílszerűséget, könnyedséget, nyelvtisztaságot, annyi külön remeket, ahány könyvből áll a biblia. S akkor így szóltam a gönci szuperintendánshoz: maradj te meg nekünk, Károlyi Gáspár. Te nem voltál költő, és sokak szerint nyelvművész se voltál: a bibliád mégis többet ér, mint e fölényes virtuózok bibliája. Éppen azért, mert fölényesek és virtuózok, te pedig hívő és dadogó vagy. Van az alkotásnak egy magasabb hitele, mint a pontosság és a szépség: az az erkölcs és erőfeszítés, amely a művet létrehozta. Mondataink és szótáraink jobbak vannak mint neked, de hitet és ellenállást hol találunk a mondatokhoz? Az igazi irodalmi művet a nagy ellenállás ellen szegett nagy hit hívja világra, enélkül a virtuozitás széthull, s a fölény fölényeskedéssé válik. Nektek, a bibliafordítás első hőseinek, örök jogotok van a könyvhöz, amely fontosabb volt nektek, mint azóta bárki magyarnak.” (6) Eddig az idézet. Tudom, hogy sokan nem merültek meg — a nálam jóval fiatalabbak nem is merül/ie££e& meg — a régi magyarságban annyira, hogy az elhangzottakkal egyetértsenek. Nem is szükséges velem mindenben egyetérteni. De annyiban talán igen, ami tény: milliók — s nemcsak a tömegek! — lelki és szellemi tápláléka volt ez a könyv évszázadokon át, s általuk anyanyelvűnk része lett. Meg esetleg abban, ami remény: néhány rajongója akadhat majd ezután is. Nem különcködés tehát részemről, hogy fejet hajtottam a fordító előtt, akitől hadd búcsúzzam a bevezetőben idézett költő — tömör összefoglalásnak is beillő — záró soraival: ... a kemény fordítónak Tán verejtéke, tán vére is hull, De türelmén és alázatán által Az örök Isten beszél — magyarul. Imádság helyett — vagy imádságul — néhány válogatott mondat a Zsoltárok Könyvéből (a vizsolyi biblia szövege szerint, de mai helyesírással): Áldjad én lelkem az Urat: én Uram, Istenem, felette igen felmagasztaltattál, dicsőséget és ékességet öltöztél magadra! (104:1) Ki a forrásokat folyóvizekké tészed, hogy a hegyek között folyjanak. (104:10) Hogy abból igyanak a mezei vadak és a vadszamárok megenyhítsék az ő szomjúságukat. (104:11) Ki megöntözi a hegyeket az ő lakóhelyeiből, hogy cselekedeteinek hasznából megelégíttessék a föld. (104:13) Ki borral megvidámítja az emberek szívét, és orcáját megfényesíti olajjal, és kenyérrel az emberek szívét erősíti. (104:15) Mely nagyok a te cselekedeteid, Uram! Mindeneket bölcsen teremtettél, bétölt a föld a te gazdagságiddal. (104:24) Áldjad én lelkem az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményiről. (103:2) Áldjátok az Urat minden ő teremtett állati, az ő uralkodásának minden helyein. Áldjad én lelkem az Urat! (103:22) Ámen Irodalom (Csak a Károlyitól, a Szenei Molnártól és az esetenként megnevezettektől származó idézeteket jelöltem idézőjelekkel, az alábbi művekből bőven és szabadon idéztem az átvett kifejezések, mondatok, részletek szabatos megjelölése nélkül. De a fontosabb és/vagy hosszabb átvételeknél általában mégis igyekeztem zárójelek közötti számokkal utalni a forrásra.) 1. Vasady Béla, szerk. Károlyi emlékkönyv a vizsolyi biblia megjelenésének háromszázötvenedik évfordulójára. Budapest: Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt., 1940. Főleg (la) Csűry Bálint tanulmányát használtam fel és (lb) a Juhász Gézáét, a népnyelvre ill. a költészetre gyakorolt hatásról. 2. Szabó András, szerk. Károlyi Gáspár, a gönci prédikátor. Budapest: Magvető, 1984. 3. Képes Kálvin kalendárium az 1990. évre. Budapest: A Magyarországi Ref. Egyház Sajtóosztálya. 4. Református naptár az 1990. évre. Nagyvárad: Nagyváradi Magyar Ref. Egyházkerület 5. Harsányi András. Károlyi Gáspár életmunkája. Budapest: Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt., 1940. 6. Németh László. ,A vizsolyi biblia”. Készülődés. Budapest: Magyar Élet, 1942. 7. Németh László. „A református énekeskönyv”. Kisebbségben. Budapest: Magyar Élet, 1942. 8. Szabó András. „Kérdőjelek a vizsolyi biblia körül”. Confessio, 1980:3. 9. Szabó András. Károlyi Gáspár vizsolyi bibliája. (Kísérőtanulmány a vizsolyi biblia hasonmás kiadásához.) Budapest: Magyar Helikon, 1981. 10. Vargha Balázs. „Károlyi, Szenei és a magyar irodalom”. Confessio, 1988:1. □ 8 ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám
