Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 115. szám
Fehér keretben A táj. A hallgatás, ahogy megyünk. Szavak mögöttünk láthatatlan láncon. Kimondtuk? Nem? Talán csak bentről szól az értelmét veszítő égi szózat. Megállunk. Hallgatunk. Ki tudja már, felelni most milyen kérdésre kéne, és volt-e kérdés itt egyáltalán. Mint ittfelejtett eszkimók a lék felett, úgy állunk — míg a jégbe fagy ideg, szigony; s a háló peng. — A táj, s a zajtalan idő, ahogy befon a téli fénybe. Hó és jég. Fagyos magányok égetése. Léghiány. És hallgatás fehér keretben — táj. Balia D. Károly Hatodik Síp. A kárpátaljai magyar irodalom fóruma. 1989. dec. DOMOKOS GÉZA NAGYVÁRADI BESZÉDE —1990. április— Tisztelt Barátaim! — Köszöntőm a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alakuló kongresszusán résztvevő küldötteket és meghívottakat. Kongresszusunkra, mint ismeretes, megyei szervezeteink 272 küldöttet delegáltak, ezek számát egészíti ki az az 50 személyiség, aki az Elnökség javaslatára került fel a kongresszusi küldöttek névsorára. Kongresszusunkon így 322 mandátummal rendelkező küldött képviseli az RMDSZ tagságát. Üdvzözlöm a pártok, politikai mozgalmak és szervezetek képviselőit, beleértve azokat is, akik a kisebbségek érdekvédelmi szervezetei részéről vannak itt jelen, köszönöm mindnyájuknak, hogy meghívásunknak eleget téve eljöttek kongresszusunkra. Tisztelettel üdvözlöm külföldi vendégeinket, a Bukarestből ideérkezett diplomatákat, olyan pártok és nemzetközi szervezetek képviselőit, akik érdeklődéssel és rokonszenwel követik Szövetségünk munkáját és támogatnak bennünket. Kedves Barátaim! Ne féljünk kimondani: történelmi pillanat részesei vagyunk. A decemberi forradalom országunk egész társadalmához hasonlóan a romániai magyarság előtt is megnyitotta a demokrácia lehetőségét. Joggal állíthatjuk, hogy a kisebbségi sors több mint 70 éves tapasztalatának birtokában a romániai magyarság azok közé a társadalmi erők közé tartozik, amelyeknek létérdeke fűződik az ország társadalmának demokratizálásához és ennek bizonyságát is adta, mind a forradalomban való részvételével, mind pedig a közélet fórumain az azóta eltelt hónapokban vállalt szerepével. Bizonyságát adta elsősorban éppen a Romániai Magyar Demokrata Szövetség létrehozásával, amely a romániai magyarság közképviseleti és érdekvédelmi szervezeteként mind céljait, mind egész felépítését és működését tekintve, a demokrácia alapelveihez igazodott és igazodik. Akadnak a velünk nem rokon szén vezők táborában olyanok, akik december 25-i Nyilatkozat-unkát annak jeleként próbálják 18 ITT-OTT 23. évf. (1990), nyári (115.) szám értelmezni, hogy mi jóelőre kidolgoztuk kétes terveinket s emiatt léphettünk a színre velük, más pártokat és mozgalmakat megelőzve, már a forradalom utáni első napokban. E gyanakvó lelkeknek azt válaszoljuk: ezek a tervek valóban régóta érlelődnek a romániai magyarság kollektív tudatában, éppen az említett évtizedes tapasztalatok következtében, merő kitalálás azonban az az állítás, hogy bárki ellen, különösképpen a román nép és a román állam ellen irányulnának. A romániai magyarság ugyanis saját bőrén mérte le, hogy történelmi távlatban gondolkodva nem kínálkozik számára más alternatíva, mint vagy az önfeledés, vagy pedig a demokrácia. Ebből következik, hogy számunkra a demokrácia melletti kiállás nem pillanatnyi döntés, nem taktika, hanem az egyetlen lehetséges választás, az egyedüli járható út. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy a román társadalomnak sincs más választása, ha az elmúlt évtizedekben felhalmozódott ellentmondásokat valóban fel akarja oldani és nem éri be azzal, hogy csupán felületi kezelésnek, kozmetikázásnak vesse alá őket, későbbre halasztva a velük való reális szembenézést. Ma már sokak számára világos, hogy a román demokrácia jövője elképzelhetetlen a múlttal való kritikus szembenézés nélkül, ez pedig feltételezi a század politikai történetének alapos vizsgálatát, beleértve azt is, ahogyan az 1918-as egyesülést követően a román politika a kisebbségek kérdéséhez viszonyult. A demokrácia megteremtésének célja az RMDSZ-t is arra kötelezi, hogy a szélesebb összefüggések között dolgozza ki koncepcióját, programját, egész stratégiáját. Többek között azért is, mert a demokrácia ellenségeinek egyik kedvelt fogása, hogy olyan célokat és elgondolásokat tulajdonítanak mozgalmunknak és szervezetünknek, amelyek állítólag magukban rejtik a status quo megkérdőjelezésének, az 1918-ban kialakult helyzet revideálásának szándékát. Hasonló vádakra is válaszolunk, amikor leszögezzük a történelmi múlt kérdésében vallott felfogásunkat és azt beépítjük a demokratikus román társadalom, az új alapokon újjáépülő Európa jövőjéről alkotott képbe. Erre annál inkább szükség van, mivel az elmúlt hó-
