Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 117. szám
T. Ágoston László (Budapest): Köcsög Pista Maguk szeretik a szeszt? Én utálom, mint ördög a tömjénfüstöt. Csakhogy az ördög gyáva, én meg bátor vagyok. Nem futok el előle, nap mint nap megbirkózom vele. Egyelőre döntetlenre állunk. Én ledöntöm a torkomon, nehogy másban kárt tegyen. Olykor-olykor ő is ledönt a lábamról, de az első pont mindig az enyém. A múltkor ki akart velem szúrni az asszony. Eldugta az összes poharat, meg bögrét. Még a vizeskannát is elvitte. Cefetül szomjaztam. Megyek a pincéhez, zárva az ajtó. No, mondom, Pista, most mutasd meg, milyen lakatos vagy! Átmentem a szomszédba. Kiudvaroltam a Maristól egy köcsög aludttejet, meg a kontyából a hajtűt. Nyalta is a macska a szája szélét, ízlett neki. Én meg a hajtűvel kinyitottam a zárat. Megeresztettem a csapot és a köcsögből kortyolgattam a bort. Csak hát ugye a magány, ez a korunk rákfenéje rámtört ott a hordók között. Megbuggyantottam a köcsögöt, aztán kiálltam a kapuba, hátha jön valaki, akit megkínálhatok. Jöttek is az autók, de hiába integettem, egyik se állt meg egy baráti szóra. No, mondom, ácsi! Nem fogtok tűljárni az eszemen. Elhoztam a padlásajtótól a létrát, keresztbe raktam az úton és leültem középre egy vödör borral, meg a köcsöggel. Az autók úgy tülköltek, mint a fene, én meg felálltam — mert akkor még föl tudtam állni — és bejelentettem, hogy „hatóságilag tilos az átjárás. Csak az mehet tovább, aki lehúzott egy köcsög bort és elénekelte a nótámat.” Nem mondom, volt aki szabódott, de azért eldalolgattunk vagy addig. Mármint addig, míg oda nem ért az URH-s járőr. Hárman voltak. Kettő nekiállt az autós haveroktól begyűjteni a forgalmi engedélyt, a harmadik meg odajött hozzám és elvette a köcsögöt. Csak úgy, ukmukfukk kivette a kezemből és elkezdte szagolgatni. Mondom: „egészségére, törzsőrmester bajtárs!”, mert hogy voltam én katona, tudom, mi a regula. — Ne hízelegjen, csak őrmester vagyok! — így, egyenesen a képembe. — Hát az a három csillag mi a vállapján — mondom —, tán ufó? — Egy az enyém, kettő meg annak a páros pofonnak az előjele, amit az asszonytól kap. Különben előállítom, szedje össze magát! — Rendben van — mondtam —, de ahhoz előbb fól kellene állnom, az meg nem megy. ő is megpróbálta, nem sikerült. Ilyenkor teljes hosszamban hat rám a tömegvonzás. Végül a másik kettő megfogott kezemnél, lábamnál fogva, a harmadik meg hozta utánunk a létrát. Ledobtak az ágyra, az meg rögtön össze is szakadt alattam. Úgy az oldalamba álltak a rugók, hogy mozdulni se tudtam. Csak legalább a köcsögöt ne vette volna el tőlem... Mondtam is neki, hogy „a köcsög...”, de leintett. Azt mondta, fölveszi az állampolgár adatait. Mondjam a nevemet. Mondom: — A köcsög... — Tehát az állampolgár neve: Köcsög... Anyja neve? — Köcsög... — Szegény ember — sajnálkozott a másik —, nem csoda, hogy iszik, ha zabigyerek... No, hát így lettem én Köcsög Pista. A fene bánná, hogy így csúfol a falu apraja-nagyja, csak azt a szégyent nem tudom elviselni, hogy addig nem volt hajlandó az asszony kiszabadítani a rugók közül, míg a saját jószántamból meg nem ittam egy egész köcsög tejet □ Amikor jött a razzia Amikor jött a razzia Jankovity áthozott valakit Anyám a kádba dugta a szennyes alá De hozzánk nem jöttek Valaki éjjel átkelt a Duna jegén A Fruska Gora felé Fructidor Fruktóz Frunze Frunze Fruska Gora: Ny-K-i irányban elnyúlt röghegység D-i oldalán (oligocén) barnaszénben gazdag rétegek É-i, a Duna felé néző meredek lejtőin jó bor Kamenica, Karlovci A magasabb részeken dús erdők* Emlékszem, valami tésztát elpotyogtatott Bátyám mesélte, hogy egy bomba stabilizátora A nyúlketrecet végig átütötte Onnan halászta ki Jó kis propeller volt Sajnálta, hogy nem vihette magával, Amikor elmenekültünk. *Új Magyar Lexikonból Kérész Gyula Budapest 32 ITT-OTT 23. évi. (1990), téli (117.) szám
