Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 117. szám
Ki volt Asbóth Sándor? Lapunk 116. számában közöltük az Asbóth család jelentését Asbóth Sándor hamvainak Argentínából való „repatriálásáról”. Úgy érezzük azonban, hogy ez a nagy amerikai magyar bővebb ismertetést érdemel. Az alábbiakban idézünk, magyar fordításban, a család által megküldött rövid életrajzából, melyet Vasvári Ödön Lincoln’s Hungarian Heroes (Hungarian Reformed Federation, 1939) c. kötetéből merítettek: Asbóth Sándor Keszthelyen született, Zala megyében, 1811 december 18-án. Angol eredetű családból származott, melyet magyar nemesi címmel (nemeskéry) tüntettek ki. A Selmecbányái mérnöki akadémián tanult. Az 1848-as forradalom kitörésekor önként jelentkezett egy utász zászlóaljba. Sok csatában részt vett, s a háború utolsó hónapjaiban Klapka György tábornok és Kossuth Lajos mellett szolgált. Két nappal a világosi fegyverletétel előtt Kossuth külföldre távozott, Asbóth Sándor társaságában. Asbóth elkísérte Kossuthot Amerikába is; itt úgy döntött, amerikai polgárrá válik, s nem tér vissza Európába. Asbóth Sándor építész- és bányamérnökként dolgozott, majd később egy közepesen sikeres vasöntödét alapított New Yorkban. New York városa is alkalmazta, a Washington Heights-i rész és a Central Park megtervezésében neki jutott az oroszlánszerep. Az amerikai polgárháború kitörésekor azonnal beállt katonának. Missouriba ment, John C. Frémont mellett szolgált, mint törzstiszt. Dandártábomoki rangra vitte Frémont, Hunter és Curtis alatt. Az arkansasi és missouri hadjáratokban kitűnt. Missouriból a Kentucky állambeli Columusba vezényelték, onnan pedig a floridai Fort Pickensbe, ahol átvette az egész Nyugat- Floridai Katonai Körzet parancsnokságát. A mariannai csatában súlyosan megsebesült; emiatt — vezérőrnagyi ranggal — nyugdíjazták. A háború után, disztingvált szolgálatát megjutalmazandó, Ulysses S. Grant elnök Asbóth Sándort argentínai és paraguayi követének tette meg. Buenos Aires-i hivatalát csak 1866 október 14-én vette át, mivel előbb ki kellett operálni egy golyót az arcából. Súlyos sebei és betegsége dacára Asbóth jól végezte feladatát s kimagasló szerepet játszott a paraguayi háború körüli nemzetközi tárgyalásokban. Buenos Airesben hunyt el 57 éves korában, 1868 január 21-én; tavaly októberig oz ottani angol temetőben pihent. E mélységesen vallásos ember olyan jó amerikai hazafiként végezte pályáját, mint amilyen jó magyar hazafiként kezdte. Második hazája iránti szeretetét egyszer így fejezte ki: „Észak-Amerika szabad földjében szeretnék örök nyugalomra térni...” E kívánsága végre beteljesedhetett. □ WHO CARES? Nem szeretem az olyan „felméréseket” melyeknek célja az, hogy bebizonyítsák, mennyire ostoba vagy műveletlen az ifjúság, bosszúságból mégis pont ilyent csináltam egyik egyetemi csoportunkkal, harmadéves német hallgatókkal, akiknek többsége megfordult már a tengeren túl. Feladatuk az volt, hogy egy Európa-térképre, melyen csak a határok voltak meghúzva, írják be az országok, egyéb egységek nevét. Huszonketten voltak a csoportban. Mindegyik helyesen jelölte meg Francia-, Olasz- és Spanyolországot, valamint Portugáliát. A Szovjetuniót, Svájcot, Skóciát, a Földközi-tengert, valamint Izlandot 21-en (95%) találták el. A két Németországot, Lengyel- és Írországot s Ausztriát 20-an (91%); Észak-írországot, az Északi-tengert, Luxemburgot, Liechtensteint, Finnországot és Dániát 19-en (86%); Görögországot, Angliát, Csehszlovákiát és Belgiumot 18-an (82%); Waleset, Svédországot s Albániát 17-en (77%); Jugoszláviát, Hollandiát, a Fekete- és Balti-tengert 16-an (73%); Törökországot és Norvégiát 15-en (68%); az Égei-tengert s az Adriát 14-en (64%); Szardíniát, Romániát, Bulgáriát 13-an (59%); végül Andorrát, Korzikát s Magyarországot csak tizenketten (55%). Sajnáljuk magunkat? Magunkat sajnáljuk? —éji ITT-OTT 23. évf. (1990), téli (117.) szám 33
