Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)

1990 / 116. szám

I radalom hőse« titulussal páváskodjék, hiszen bármely becsületes ember megértheti, a for­radalom igazi hősei csakis a halottai lehetnek? Ezzel a titulussal felruházkodva nemcsak, hogy a halottak átkait vonja magára, hanem olyan érdemet sajátít ki, mely Önt meg nem il­leti. A lopást pedig bármely egyház, bármely hitvallás bünteti. A bukaresti Románia Maré (Nagyrománia) c. hetilap június 20-i számában pedig Corneliu Vadim Tudor a következőket írja: Mi románok csodálkoztunk is, hogy a megváltás egy magyar paptól jöjjön szá­munkra.... Most már világosabb, mint bár­mikor, hogy nem Isten vezérli a lépteidet, hanem Horthy öröksége, amelyet úgy szol­gáltál mint az Evangéliumot; világossá vált, hogy Néróhoz hasonlóan arról ábrándozol, hogy egyetlen mozdulattal elnyisszantsd a románok torkát. Videoszalagról jól hallatszik, ahogy a tömeg a következő szólamokat harsogja a Vatrá Románeasca gyulafehérvári gyűlésén 1990. március 4-én: Áruló! — Le Tőkéssel! Nem igaz, hogy minden román így vélekedik, van néhány értelmiségi, akinek más a nézete. Sajnálatos azonban, hogy a jelek szerint az ő hangjuk kevés visszhangra talál a román tár­sadalomban. Paul Goma, a 70-es évek szinte egyedülálló román ellenzéki alakja, aki ma Párizsban él, ezt írta a bukaresti 22 c. román értelmiségi elit lapjának augusztus 10-i számában: Temesváron kezdődött, akár akarjuk, akár nem. A kiváltó ok pedig egy nem román, egy magyar volt: Tőkés. 1990. február 7-én Marosvásárhelyen megalakult a Vatrá Románeasca (Ősi román tűzhely) nevű, szélsőjobboldali szervezet. Smaranda Enache, neves román értelmiségi, a marosvásárhelyi bábszínház igazgatónője, aki független képviselő-jelöltként indult, és akit különben az ideiglenes kormány elleni nyílt kri­tikája és a kisebbségi jogok melletti bátor kiál­lása miatt ki is zártak a választásokból, a Vatrá Románeasca szervezet xenofób, újfasiszta jellegére már február 15-én felhívta a figyelmet, amikoris Alapítványunk szervezésében találko­zott Kolozsváron Joseph Voyameval, az ENSZ Emberi Jogok Bizottságának különmegbízottjá­­val. A VatráRománeasca 1990. február 20-i dátum­mal és saját pecséttel és aláírással ellátott, pogrom-hangulatot szító titkos programnyi­latkozatot adott ki, amelyből szemelvények következnek: 16. Erdély mindig a miénk volt, és örökké a miénk lesz! Szent román földjét sajnos még mindig ázsiai hun lábak, cigányok és egyéb söpredékek mocskolják be. Egyesüljetek, hogy űzzük ki őket az országból. Ki a hunokkal, akiknek soha otthonuk a mi földünkön nem volt, és ki a cigányokkal, akik hazánk szé­gyenét jelentik. Tiszta és Nagyromániát akarunk! Minden elrabolt román földet vissza akarunk szerezni. Most, vagy soha! Ne féljetek harcolni és piszkos vérüket ontani! A szőrös majmoknak nincs keresnivalójuk a mi drága hazánkban. Most érkezett el a legkedvezőbb történelmi pillanat arra, hogy meg­szabaduljunk tőlük, és mindazoktól, akikben nem folyik román vér. A németeket részben kikergettük, de még vannak elegen mások is, akikre nincs szükségünk. Tegyetek meg min­dent, hogy megszabaduljunk mindannyiuktól. Ceau^escu nem élt eleget ahhoz, hogy megsem­misítse őket, de nemzetünknek nem kell leten­ni az ellenük irányuló fegyvereket! Nem kell nekünk Svájc! Semmiféle Európára nincs szükségünk! Mi románok vagyunk — ne en­gedjétek, hogy tévedésbe vigyen titeket a »Pro- Európa« jelszó! E jelszavakban a mi román népünk megsemmisítése rejlik. Mi okos nép vagyunk! A közös európai ház nem jelenthet mást, m-nt nemzeti egységünknek és Románia területének szétzúzását. EGYSÉGET! EGYSÉGET! EGYSÉGET! Csak a VatráRománeasca kell nekünk — sem­mi egyéb. A román nyelv legyen az egyedüli uralkodó nyelv! Nem akarunk hallani másféle nyikorgást, egyetlen más szót sem, csak kizárólag román szót! Felszólítjuk az összes jóhiszemű románokat, hogy csatlakozzanak erőfeszítéseinkhez, amelyek egyelőre Maros­­vásárhelyre összpontosulnak ugyan, de bízunk a román népben, hogy ezek az 1918-as Nagy­románia egész területén el fognak terjedni. 18. Egyesületünk elsőrendű feladatunkként írja elő a megfélemlítés különböző formáinak és módozatainak a megvalósítását. Ennek megfelelően ellenfeleink irányítóit, legtehet­ségesebb vezetőit eltávolítjuk, vagy semleges közegbe szorítjuk — ez az Egyesületünk leg­fontosabb és legsürgősebb lépése, majd a nemrománokban annak a ténynek a tudatosítása, hogy nincs többé keresnivalójuk Romániában és számukra a jövő itt sem fizikai, sem szellemi épségüket nem garantál­ja. így válik lehetetlenné, hogy a szent román föld meg ne tisztuljon ezen szégyenfoltjaitól ezeknek az idegen elemeknek a külföldre távozása révén. Az ittmaradottak megsem­misítésére később, a leghatékonyabb esz-ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom