Itt-Ott, 1990 (23. évfolyam, 114-117. szám)
1990 / 116. szám
pontos idézeteknek képzeltem el, amiben Éva fogja képviselni a pontot és én az ellenpontot. Ellenpontos idézetek Pont « ■' " - » Ellenpont 1990. január elején, maguk mögött tudva egy dicsőséges forradalmat, ígéretes, reménykeltő jövőnek nézett elébe a romániai magyarság. Joggal. A Nemzeti Megmentési Front, amelynek akkor még tagja volt Tőkés László és Király Károly is, így vélekedett január 5-én közzétett programnyilatkozatában: A Nemzeti Megmentési Front határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikáját, és ünnepélyesen kinyilvánítja: Valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív nemzeti jogokat és szabadságjogokat. Ezév májusában Petre Roman miniszterelnök aláírásával új oktatásügyi törvény jelent meg Romániában. Anélkül, hogy a szövegről előzetesen konzultált volna az illetékes szervekkel, beleértve a nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szerveit, a törvény megjelenésének időzítése — napokkal a romániai választások előtt — kizárta annak lehetőségét, hogy az új Parlament megvitathassa a törvény egyes szakaszait. íme egy idézet a jelenleg is érvényben lévő 1990/91- es Tanügyi Törvény 44. paragrafusából: Az oktatás nyelve minden fokon a román... Annak érdekében, hogy aktívan részt vehessenek Románia egész gazdasági, társadalmi és kulturális életében, a nemzeti kisebbségek fiataljainak ismerniük kell a román nyelvet, s az ehhez való feltételeket biztosítani kell számukra. A kisebbségi jogokról pedig a következőképpen nyilatkozott Traian Chebeleu, Románia fődelegátusa a Koppenhágai Helsinki Utókonferencia június 22-i plenáris ülésén: The concept of collective rights of minorities... is a non-sense... Minorities, as such, are recognized neither in international law nor in internal law as subjects or legal persons and, therefore, possess no legal capacity to acquire rights and obligations. Figyelemre méltó, hogy Traian Chebeleu-t — akit alkalmam volt személyesen is megismernem Koppenhágában, és aki ott még arról panaszkodott, hogy nem tudja, kap-e kinevezést az új külügyminiszter alatt — Koppenhágából való hazatérése óta előreléptették. Ma ő a román külügyminisztérium szóvivője. Tipikusnak mondható a következő, a „nép szájából” származó panasz, amivel a kormány kisebbség-ellenes politikája alátámasztást nyer: A Vaträ Románeasca kulturális szervezet képviselői felháborodva hozták a kormány, valamint az ország lakóinak tudomására, hogy az erdélyi magyaroknak nyújtott privilégiumok miatt súlyos sérelem érte a román tanuló ifjúságot. Múlt decemberben Tőkés László temesvári lelkészt nem csak románok és svábok, szerbek és magyarok ismerték el a forradalomnak lángot adó szikrájaként, hanem a világsajtó is. íme egy idézet a Time magazin január 1-i számából: As pastor of the Hungarian Reformed Church in the Transylvanian city of Timisoara, the Rev. László Tőkés seemed an unlikely figure to spark a revolution. But Tőkés, 37, possessed a sharp tongue at a time when that attribute was rare in Romania. Not only did he lash out against the tyrannical regime in Bucharest, but he even accused Hungarian Reformed Church leaders of collaborating with communist authorities... The once obscure minister has already joined the ranks of Eastern Europe’s foremost fighters for liberty. Wrote solidarity leader Lech Walesa in an open letter to Tőkés last week: ‘I honestly admire your activity in a country oppressed by dictatorship, even prison walls will not be able to hide what is noble and good from the eyes of the world.’ 1990 júniusában a következő olvasható a román nyelvű Dimineat,a c. lapban, bizonyos Serafim Duicu Nyílt levelében Tőkés László református lelkész úrnak: [Megtudtam] hogy kínos szerénytelenséggel, a »román forradalom hősének«, és óceántúli »hírnökének« tartja magát. Nem gondolja, hogy megharagítja az Istent ekkora önteltséggel? A decemberi forradalomban Önre csupán a szikrát csiholó szerep jutott, semmi több. Ön azonban a lehető legutálatosabb módon visszaélt ezzel a ténnyel. Azt hiszem egyetért velem, hogy Temesvárnak vitathatatlan érdeme a forradalom elindítása, de Bukarest teljesítette ki, megdöntve a diktatúrát. Ha Bukarest nem indul fel, Ceau^escu térdre kényszeríti Temesvárt, ez kétségtelen, persze nagyobb véráldozatok árán. De miért is taglaljuk magát e kérdést, hiszen Ön nem is volt Temesváron a tulajdonképpeni események idején. Még a temesváriak is, akik a bajban keresztényi segítséget nyújtottak Önnek, és akik zömükben románok, megfeledkeztek Önről és figyelmüket Ceau^escu diktatúrája ellen összpontosították. A bukarestiek, a szebeniek, a brassóiak soha nem is hallottak Önről. S akkor hogy jött Ön ahhoz, hogy a »román for-18 ITT-OTT 23. évf. (1990), őszi (116.) szám 1
