Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 3. (112.) szám

tikai és gazdasági előjogok eltörlése. A tudás, tapasztalat, alkotóképesség és a munka tisztelete. Társadalmi igazságosság. A családra épített emberi társadalom. A Munkásőrség eltörlése, a politikai előjog alapján magánkézbe adott fegyverek beszolgáltatása. A közoktatás autonómiája, reális nemzeti identitás megalapozása. A környezet iránti új viszonyulás, a környezetvédelem propagálása. Emberies települési politika, helyi önkormányzat. Politikai szolidaritás a közép- és kelet-európai demokratikus mozgalmak felé. A múlt realisztikus tolmácsolása. Az igazságszolgáltatási bűnök áldozatainak kártalanítása. Világszerte élő magyarok képviseletének megteremtése. Békés küzdelem ezekért a célokért, a kegyetlenség és megfélemlítés minden formájának elutasítása, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívása.

A közgyűlés az összes demokrata erőket egyesülésre hívja fel, „segítsék együtt Magyarországot abban, hogy felemelkedjék a jelenlegi morális, politikai és gazdasági kríziséből, és abban, hogy független és demokrata ország legyen, amely az európai kultúra rézese, otthona legyen a szabad, büszke, megelégedett és erkölcsös polgároknak.”

Ez tehát a rövid áttekintése azoknak a programoknak, amelyeket a három legnagyobb ellenzéki csoport, az MDF, FIDESZ és az SZDSZ proklamáltak. Érdekes rövid összehasonlítást tenni a három program között. Mindhárom szervezet szükségesnek érezte, hogy programmal jelenjen meg a közvélemény előtt, mindhárom világosan le is szögezte ideológiáját és céljait. A másik hasonlatosság az, hogy elveik és céljaik csak árnyalatosán különböznek egymástól, lényegükben azt lehet mondani, azonosak. Mind a három az 1848-as, 1918-as és az 1956-os forradalmak eszméit vallja magáénak. E három forradalomnak az elveit kívánják megvalósítani, azokat, amelyekért ükapáik 1848-ban, nagyapáik 1918-ban és apáik 1956-ban már harcoltak és vérüket ontották. A tragédia az, hogy még mindig ezekért az elvekért kell a magyar társadalom haladó részének küzdenie.

Azt, amiért a magyar demokratikus ellenzék küzd, azt klasszikus liberalizmusnak könyveli el a politikai tudomány. Az pedig a 18. századi felvilágosulás doktrínájának a gyakorlati életbe való átültetése. Ennek négy alapelve van: olyan kormányzat, amely a kormányzottak akarata szerint kormányoz; olyan politikai rendszer, amelyben az ellenzék szervezési- és akciószabadságot élvez; olyan társadalom, amely garantálja az állampolgár és az egyén szabadságát; végül olyan kormányzati rendszer, amelyben a kormány három ága, a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás egymástól elválasztva, egyenlőséget élvezve olyan egyensúlyban működik, amely egyén, csoport, osztály, de még a többség önkényuralmát is a kisebbség felett kiküszöböli. A három nagy demokratikus ellenzéki szervezet azonosan ezeket az elveket akarja megvalósítani hazánkban. De ezen az azonosságon túl két paradoxont is magában rejt mind a három program.

Az egyik az, hogy mindhárom ismételten békés változásokat követel, ami tiszteletre méltó törekvés;

túl sok vér folyt a közelmúltban ahhoz, hogy egyetlen magyar élet is áldozata legyen a változásoknak. A békés szándék ismételt hangoztatása mellett minden program kijelenti azt is, hogy az alkotmány keretein belül kíván munkálkodni. Milyen alkotmányról van szó? Arról, amely a szovjet modell mása, amit totalitariánus rezsim kényszerített a magyar népre, olyan alkotmányról van szó, amelynek a szovjet eredetijében éppenúgy nem hitt egy szovjet vezető sem Sztálintól Brezsnyevig, mint ahogy a magyar változatában nem hitt senki Rákositól Kádárig. Ezek az alkotmányok nem a polgár jogainak körülbástyázására születtek, hanem nemzetközi politikai szépségverseny érdekeit kívánták szolgálni. Azt akarták mutatni a naív nyugatiaknak, hogy lám, a szovjet alkotmány és magyar változata mennyire tisztelik a polgár jogait. A magyar demokratikus ellenzék nagyon ügyesen hivatkozik most ezekre az elfelejtett, soha komolyan nem vett alkotmányos jogokra mindaddig, amíg új, demokratikus alkotmány nem lép életbe. íme a szovjet modell és a demokrácia válaszútján ügyes taktikával a totalitariánus rendszerre lehet borítani a saját asztalát.

Ha az „alkotmány” iránti ilyen figyelem egy ügyes és igenlő paradoxon, van egy másik is, ami ugyanilyen ügyes és tagadó paradoxon. Nevezetesen: akármilyen figyelemmel olvassa is az ember az említett nagy szervezetek elvi nyilatkozatait, programjait, követeléseit, egy szót, illetve fogalmat nem fog fellelni, egyik sem említi még csak egy utalással sem a szocializmus fogalmát.

Csak egy kivételt találtam ebben a tekintetben. Az MDF 1988. május 27-i miskolci fórumának zárónyilatkozatában ez áll: „A gazdasági életben a vállalkozói szocializmus, a politikai életben pedig a demokratikus szocializmus fog megvalósulni.” De ez a kitétel nem került be semmilyen formában az MDF végleges programjába.

Azt jelenti ez, hogy a demokratikus ellenzék társadalmi kérdések tekintetében érzéketlen, vagy semleges? Korántsem, mindegyik programban komoly aggodalmat fedezhetünk fel a társadalmi krízisről és a lehető orvosságokról, de a „szocializmusról” egy szó sincsen!

Ha a szocializmus definíciójában a vulgáris leegyszerűsítésig megyünk és úgy értelmezzük a szocializmust, hogy az „a termelő erők társadalmi tulajdonának rendszere”, akkor minden programban találunk igenlő tételeket. Egyetlen program sem kíván véget vetni a szövetkezeti vagy az állami tulajdonnak, így tehát megint vulgáris egyszerűséggel, azt lehet mondani, hogy egy program sem ellenzi a szocializmust. Ezzel szemben mindegyik hangsúlyozza a magántulajdon és a piac felé orientálódó gazdaság szükségességét. A FIDESZ így határozza meg ezeknek a tulajdoncsoportoknak szükséges, egymáshoz való viszonyát: „Tevékeny-ségében egy olyan új Magyarország felépítésének igényéből indul ki, amelyben egy olyan vegyes gazdasági modell működik, ahol a magán-, az önkormányzati és az állami tulajdon arányait a gazdasági racionalitás szabályozza...”

Röviden tehát a demokratikus ellenzék programjaiban nincs olyan követelés, hogy a szocializmusnak

ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám 15