Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
véget kell vetni hazánkban, ellenkezőleg, a társadalmi szolidaritást minden szervezet igényli. Az a tény azonban, bogy a „szocializmus” szótól a demokraták annyira viszolyognak, hogy még ki sem ejtik, a legfényesebb bizonyíték a szovjet szocializmus modelljének tökéletes fiaskójára. Az otthoni demokratikus ellenzék a szovjet modellhez idomított társadalomban nőtt fel, mást csak tanulmányaikból, nem otthoni tapasztalatokból ismernek, az ő idegenkedésük a „szocializmussal” szemben nyilván csak a szovjet modellre vonatkozik, a demokratikus, nyugati mintájú szocializmus megvalósítására irányuló programok valószínűleg a jövőben bukkannak majd fel. Ahogy a bevezetőmben mondtam, a Nagy Reformkor óta nem volt ilyen termékeny a magyar politikai eszmevilág. A programok progresszív szellemben, békésen kívánják megteremteni az új társadalmat és a független magyar államot. A programok bölcsességében nincs hiány, a reformátorok mérsékelt taktikája dicséretes. Hogy a nemzet túlnyomó többségének céljait békés úton érjük-e el, az attól függ, hogy a két negatív tényező hogyan viselkedik. Az „új osztály” képes lesz-e saját érdekeit a nemzet érdekeinek alávetve, békésen új életet kezdeni az új társadalomban, vagy provokálni fog-e? A kérdés továbbá az, hogy a szovjet megszálló erő — azaz, a szovjet kormány — politikája mi lesz? Azt cselekszik-e, amit Gorbacsov mond, azaz engedik nemzetünket, hogy a magaválasztott úton haladjon, vagy megismétlik 1956 novemberét? Én a magam részéről úgy érzem, hogy komoly lehetőségünk van a békés kibontakozásra.ű Hogy lassan (Sírvers élőkért. Csoóri Sándornak.) Hogy lassan itt vagyok, hogy lassan arra menjek, fejem felett a föld, a por figyelmeztet és feleltet, hogy lassan szél legyek, hogy lassan kővé váljak, sírom felett az ég beteg danadanát kreálhat, hogy mondjam is, ne is, akinek inge: dolga, lázas az is, szerelmes is és dúdolgat dohogva, hogy mért lettem ilyen, hogy mért lett ő más értem, felfeszülhet a semmiben, a semmi partján térdel, hogy puska csőre vigye szavát, szerelmét másnak, fogát a szú, nyálát Ínye, hogy tettesként kiállhat, lázában láztól megvakult, fektében fekve véres, ide lapult, oda lapult és nem nyúlhat fejéhez, hogy házát szellemek, hazáját rontó férgek, húsát a patkány ette meg, hogy többé nem beszélhet. Zas Lóránt 16 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám
