Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 3. (112.) szám
ziójának kapcsolatai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe.” Abból a célból, hogy e válság megszűnjék, a jelenlévők megállapodtak abban, hogy olyan kereteket kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Ez a keret valamennyi progresszív erőt össze kell, hogy foglaljon. Csakis a társadalom részvételével oldható meg a válság, úgy, hogy a társadalom és a hatalom képviselői együtt vennének részt a megegyezés kidolgozásában. Ehhez, az önálló és független vélemény kifejezésére, szervezet — a Magyar Demokrata Fórum — kell, és egy alkotmányos keretek között működő sajtóorgánum is. A „Nyilatkozat” azzal zárul, hogy „Hisszük, hogy a megújulás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból.” Az MDF második fontos nyilatkozata 1988. január 30-án jelent meg a Jurta Színházban tartott összejövetel után. Ezen több, mint 500 személy vett részt. Ez a nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „a demokrácia intézményes feltételei és garanciái nélkül nincs társadalmi fejlődés, nincs nemzeti kibontakozás, nem érvényesülhetnek az állampolgári, személyi jogok, a politikai, vallási és etnikai kisebbségek jogai, nincs biztosítéka az erkölcsi-szellemi értékek gyarapodásának, közkinccsé tételének és a gazdasági fejlődésnek.” A nyilatkozat felsorolja azokat a politikai reformokat, amelyek ezeknek az elveknek a megvalósításához nélkülözhetetlenek. Ez a két országos gyűlés így lefektette az alakuló MDF ideológiáját és céljait. Ettől kezdve a vezetőség nagyon ügyes szervezési politikát folytatott. Vigyáztak arra, hogy ne maradjanak elszigetelt értelmiségi, budapesti és csakis országos problémákkal foglalkozó csoport, hanem magukba foglalják a nemzet minden szociális rétegét, helyi problémák megoldásával is foglalkozva, hatásuk terjedjen messze túl a fővároson és váljon általános nemzeti mozgalommá. Ennek a célnak az elérésére — végtelenül ügyesen — vidéki fórumokat tartottak abból a célból, hogy a helyi problémákra is felhívják a közvélemény figyelmét, egyszersmind minden ilyen fórumon legalább egy az össznemzetet is érdeklő problémát is megbeszéljenek. Az 1988. március 5-én Kiskunmajsán tartott fórum a „kisközösségek” problémáját tárgyalta meg. Itt vezették be azt a helyes szokást, hogy a helyi tagok állást foglaltak az MDF alapnyilatkozatai, azaz a lakitelki és a Jurta Színházban elfogadott alapelvek mellett. Az ugyancsak 1988. március 5-én tartott miskolci fórum egyike volt a tipikusan helyi problémák elemzésére összehívott tanácskozásoknak. Örszágos viszonylatban pedig hangoztatták, hogy a „Fórumot olyan társadalmi mozgalomnak véljük, amely képes minden hasznos szellemi erő gyakorlati mozgósítására”. A Jurta Színházban 1988. március 6-án és 21-én tartott ülések tárgya a magyar kisebbség, elsősorban az erdélyi magyarság ügye és a menekült hullám volt. A zárónyilatkozat megállapítja, hogy a dunai térségben élő népek együttműködése mindannyiuk érdeke, a határok jelentőségének csökkennie kell, a nemzeti érdekeket kölcsönösen tiszteletben kell tartani, a kisebbségek nyelvi és kulturális egyenjogúságát el kell ismerni. Követelték, hogy a magyar alkotmány vállaljon szolidaritást és kötelezettséget a magyarságért, bárhol éljenek is. „Törekedni kell arra, hogy szorosabbra fonódjék a szolidaritás a térség népeinek demokratikus erői között.” Az 1988. május 27-én Miskolcon tartott fórumon a FIDESZ képviselői is részt vettek, a helyi problémák megbeszélésén kívül nemzetgazdasággal foglalkoztak. Szeptember 10-én az Esztergomban tartott fórumon mintegy 670 személy vett részt. Itt a fő téma a környezetvédelem volt. Az október 1-i szegedi fórum a népességpolitikát, a népesség csökkenését és az ez ellen való védekezés kérdését tárgyalta meg. Kimutatták, hogy 1981. januárjától 1988. júniusáig 115 920- szal volt több a halálozások száma, mint a születéseké. Követelték, hogy a parlament nyílt ülésen, nyílt szavazattal deklaráljon új népesedési politikát. Kiskunmajsán az 1988. november 12-én tartott fórum a mezőgazdaságról tárgyalt. Megállapították, hogy a mezőgazdaság a csőd felé halad. Az 1950-es évektől napjainkig megművelt terület egy közepes megye területével egyenlő nagyságú földterülettel csökkent és hogy 40%-a leromlott. „Rehabilitálni kell a parasztságot, rámutatva, hogy a kuláküldözések és deportálások mellett súlyos hiba volt a több menetben végrehajtott erőszakos kollektivizálás, melyben elsikkadt a valódi szövetkezés lehetősége” — állapították meg és követelték, hogy a fold kerüljön ahhoz, aki legjobban használja. Az 1989. február 24-én Dunaújvárosban tartott fórum a „Munkásfórumot” kívánta előkészíteni. „A társadalom átszervezéséhez szükséges a jogállamiság megteremtése, a piacgazdaság és a gazdasági demokrácia feltételeinek megteremtése” — jelentették ki, és elhatározták az „Ideiglenes munkástanács” felállítását az MDF-en belül. Ez a tervszerű, sikeres szervezési folyamat akkor, amikor a bejegyzett taglétszám meghaladta a 12 000-et, egy országos közgyűlésen kulminált. Ezt a közgyűlést 1989. március 11 és 12-én a Marx Károly egyetemen tartották meg, ahol elfogadták a következő programot: szabad és független ország, demokratikus alkotmánnyal. A kormány három ágának egymástól való elválasztása (törvényhozás, végrehajtás és igazságszolgáltatás). Emberi és polgárjogok garanciája, nemzeti önrendelkezés. A Magyarország és Európa közötti űr áthidalása. Szabad választások, parlamenti demokrácia, demokratikus parlament. A parlamentnek felelős kormány, a nyilvánosság szükségessége és a hatalom korlátozása. Független népképviselet, szakszervezetek és kamarák. A gazdaság radikális reformja, piacgazdaság. Szilárd, a közvélemény által ellenőrzött gazdaságpolitika. Állami és szervezeti monopóliumok eltörlése, vegyes és egyenjogú állami, közösségi és magántulajdon. A tulajdon és vagyon biztonsága. Kisajátított nemzeti tulajdont vissza a nemzetnek. Kezdeményezések szabadsága, egyenlő lehetőségek, a poli14 ITT-OTT 22. évf. (1989), 3. (112.) szám
