Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 2. (111.) szám
szócső Június 2-től 4-ig a West Virginia-i Wellsburgban megtartottuk az MBK és a William Penn Társaság közös rendezésében az ún. „lobby” műhelyként meghirdetett hétvéget. A műhely célja a következő volt: egy kötetlen előadássorozat keretében megbeszélni az amerikai államrendszer jellegét, amely lehetőséget nyújt minden állampolgárnak, hogy hozzászóljon az egyesült Államok külpolitikájához, és ily módon befolyásolja azt, különös tekintettel a Kelet-Európábán élő magyar kisebbségek helyzetére, sorsára. Ezen belül szó volt arról, hogy 1) hogyan kell megközelíteni egy szenátort vagy kongresszusi képviselőt, akár személyesen, akár levél útján. Kiderült, hogy nem szabad félni a politikusoktól! Céljuk egyértelmű: az újraválasztatás. Ezért, állásuknál fogva mindig hajlandóak lesznek akár meghallgatni, akár leveledet megválaszolni. Hasznos, ha konkrét anyaggal látjuk el őket. Az a fő, hogy minél nagyobb érdeklődést észleljenek a magyar kisebbségi témával kapcsolatos ügyek iránt; 2) hogyan kell a figyelmes nyilvánosságot szerkesztői leveleken és újságcikkeken keresztül befolyásolni. Számos kisebb-nagyobb újság egyre több cikket hoz a magyar kisebbséget érintő témákról: Erdélyről, Romániáról, Magyarországról, és más nemzeti kisebbségek sorsáról. Minden ilyen megjelent cikkre fontos reagálni — legyen az akár kritika, akár dicséret alakjában. Az újságok arról írnak a legtöbbet, ami az olvasókat a legjobban érdekli, tehát itt is az a fő, hogy minél nagyobb érdeklődést észleljen a kiadó a magyar kisebbségi témával kapcsolatos ügyek iránt; 3) hogyan lehet kapcsolatba lépni más olyan csoportokkal, akik ugyancsak bekapcsolódhatnak a „lobby” munkába. Más nemzeti kisebbségi csoportok (észtek, ukránok), vallási csoportok (unitáriusok, protestánsok, baptisták), és magyar egyesületek is kapcsolatba léphetnének a kongresszusi képviselőkkel, valamint kisebb-nagyobb újságokkal a magyar kisebbségi ügy szolgálatában. A műhelyen jelen volt a Hungarian Human Rights Foundation négy képviselője is, akik számos tapasztalatukról számoltak be és hasznos információkat és tanácsokat nyújtottak. A beszélgetések angolul folytak, két okból: 1) az amerikai politikusokat és a nyilvánosságot úgyis angol nyelven kell befolyásolni, és 2) nehogy kirekesztve érezzék magukat azok a magyar származású fiatalok, akik nem tudnak olyan jól magyarul! Reméljük, hogy a jövőben sokkal több résztvevő fiatal jelentkezik erre a műhelyre, és hogy egyre több magyar származású érzi kötelességének kiállni az elnémított magyar kisebbségért. — kábé — 12 ITT-OTT 22. évf. (1989), 2. (111.) szám
