Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 4. (113.) szám

Tábory Maxim: Dér és Tűz. Amerikai Magyar Szemle, Goldsboro, NC., 1988. 160 + xvi. oldal, függelékkel, Miska János és Fáy István bevezetőjével; illusztrálta Domokos Sándor, Naphegyi Imre, Saáry Éva és mások. Díszkötésben, számozottan, $19.50; kötve, $17.50; fűzve, számozottan, $14.50; fűzve, $12.00. Portó: USA, Kanada, $1.80, máshova $2.80. Angol fordításban: Frost and Fire címmel, autografált példány $17.50 plus $1.95 portó. Csekket, megrendelést a szerző címére: Maxim Tábory, 2211 Carey Rd., Kinston, NC 28501, USA.

Tábory Maximot ismeri az ITT-OTT olvasótábora: versei többször is megjelentek e lapokon (egyiket, a „Köd a tavon” címűt, kitüntetéssel jutalmaztuk annak idején), ő maga pedig nem egyszer ellátogatott találkozóinkra, először Chautauquára, majd a Reménység Tavára, ahol sikeres költői estben is részesítette az egybegyűlteket. Most azonban, hogy ezt az igazán gyönyörű kiállítású kötetét elolvastam, úgy érzem, nem ismertük meg sem a költőt, sem az embert úgy, ahogyan arra méltó. A költőt azért nem, mert Maxim nem tudja „eladni magát”, ahogy ezt errefelé mondják: az imitt-amott kiadott s felolvasott versekből sohasem állt össze eddig művészetének valódi képe. Az embert pedig azért, mert — a versek vallomása szerint is — magányosan tűnődő, töprengő alkatú, aki csak félénken tálja fel másoknak igazi énjét.

A Dér és tűz azonban mély betekintést nyújt mind az életbe, mind a már félévszázados életműbe. A szerző ciklusokra osztotta fel a kötetet: „Ébredezés” (1939-43) az ifjúkori termés javát tartalmazza, az orosz fronton íródott a „Háború” (1944-45). Az 1945-55-ös évtized három részre van bontva: „Egyedül”, „Arcod verejtékével”, és „Kínok” nemcsak kronológiaiig, de tematikailag is csoportosított versek. Négy további ciklus — „Mi”, „Szívdobbanások”, „A hajó”, és „Lelkek” — eljuttatnak 1988-ig, a válogatásba felvett utolsó, de reméljük nem végső, szemelvényekig. A függelék közérdekű játékos kísérleteket, recenziókat, leveleket, levélrészleteket tartalmaz, többek között Watson Kirkconnelltól, valamint néhányat Tábory angolnyelvű verseiből.

„Mondanivalóm nagyrésze metafizikai ihletettségű” — írja a költő bevezetőjében, s ez lírájának valóban egyik legnagyobb értéke: magyarán, a kitisztult, korszerű vallásosság, a Tillich-féle „ultimate concern”, ami ma az erkölcsi tartásnak legszilárdabb — talán egyetlen — alapja lehet. Tábory túl van minden felekezeti világnézeten, de — Fáy István szavaival — „rendíthetetlen Istenhite egyike azon nagyon kévésekének, akik a modem irodalomban ezzel a témával foglalkoznak.”

Tábory Maxim arra kért, ajánljuk a könyvet karácsonyi ajándéknak. Sajnos, mire e szám eljut a

Kedves Olvasóhoz, erre már nem lesz lehetősége; de ettől függetlenül a legnagyobb szeretettel, a legmelegebben ajánljuk a kötetet mindenkinek, aki kedveli a magyar lírát, s érdeklődik a nyugati magyar irodalom iránt.—éji

Nicholas Kolumban: Reception at the Mongolian Embassy. Poetry and Translations by Nicholas Kolumban. New Rivers Press, 1987. 86 számozott oldal. $4. Megrendelési cím: The Talman Co., 150 - 5th Ave., New York, NY 10011.

Kolumbán Miklós angol nyelven író magyar költő verseivel Oláh János fordításaiban megismerkedhettek már olvasóink. Most legújabb eredeti angolnyelvű verseit és Csoóri-, valamint Horváth Elemér-fordításait tartalmazó kötetét ajánljuk szíves figyelmükbe.

Kolumbán Miklós először 1945-ben, másodszor 1956-ban hagyta el Magyarországot. A Pennsylvania State Universityn végzett, azóta angoltanár. Több, mint nyolcvan irodalmi lapban jelentek meg versei és versfordításai. Ezelőtt három kötettel gazdagította mind az amerikai, mind a magyar irodalmat: az In Memory of My Third Decade-del (Footprint Press, 1981), a Turmoil in Hungary: an Anthology of Twentieth-Century Hungarian Poetry in Translation c. kötettel (New Rivers Press, 1982); és a Memory of Snow: The Selected Poems of Sándor Csoóri c. antológiával. 1985-ben elnyerte a New Jersey Arts Council költői díját. A nemzetközi PEN Club amerikai osztálya tagjává választotta.

A Reception at the Mongolian Embassy külsőleg is mutatós könyv: ezt azért kell hangsúlyozni, mert a családi fotók, melyekkel a szerző a művet illusztrálta, nem csupán dekoratív szerepet töltenek be itt: egy régi, letűnt már idegen magyar világ múzeumdarabjai, melyek kontrasztban állnak a Kolumbán-versek tartalmával, hisz ezek egy bevándorló, amerikaivá váló, de gyökereitől mindazonáltal elszakadni nem tudó s nem is akaró ember szubjektív lírája, aki otthonosan mozog a szeretett, de ugyancsak idegen amerikai világban: „You give me a lump in my throat / when I see your lovely, alien flag” (összeszorul a torkom szép idegen lobogód láttán). És elvágyik innen, a szabadság hazájából, egy másfajta szabadságba: „...America / one day I’ll leave you / (won’t love your rude school children anymore, / won’t mow your lawn) / for my backyard / where freedom rests / on prickly branches. (Amerika, egy szép napon elhagylak — nem szeretem majd pimasz kölykeid, nem nyírom pázsitod — udvaromért, hol a szabadság tövises ágakon hever). Ám azt is tudja, hogy hazatérés nincsen számára. „My daughter is asleep — íija egy magyarországi látogatáskor — with her chin propped in her palm. / She’s a relative of Kant, an inventor of thoughts. / Is she contemplating

ITT-OTT 22. évf. (1989), 4. (113.) szám 37