Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)

1989 / 4. (113.) szám

the absence of playmates, / the food that makes her cough? / Her father’s gibberish that he has never forgotten. ... (Kislányom alszik, állával tenyerén. Kantnak rokona, gondolatok feltalálója. Játszótársak hiányán meditál, az ételen, ami megköhögteti? Apja halandzsáján, melyet az sosem felejtett el?)

Kolumbán művészetének különös értéke, hogy magyar ugyan érzelmében, de csak a magyar olvasó számára az: mondanivalóját ugyanúgy átérezheti (ha szubjektíve másképpen is) minden Amerikába bevándorolt, bárhonnan sodorta ide a sorsa. S így eléri azt, ami magyar költőnek ritkán sikerül: felülemelkedik provincializmusunkon, eléri az általánosan emberit. S ez mellesleg nem azért van, mert nyelve angol: ugyanazt elérte volna, ha először magyarul írja verseit, aztán fordítja le.

Egyébként a Csoóri és Horváth versek angolosításai szintén kitűnőek! —éji

Mózsi Ferenc: lmantra. Framo Publishing, Chicago- Toronto, 1989. Kétnyelvű: eretedi magyar versek és angol fordításaik. Fordító: Kolumbán Miklós. Kaslik Péter bevezetőjével és Selmeczi Zsolt rajzaival. Kötve.

„A jelen kötet a Tízparancsolat és a Mantrák nyelvi szerkezeteinek a helyzeti energiáját szabadítja fel... A költő szabadon variálja ezeknek a szövegeknek a zárt elemeit, de anélkül, hogy szentségtörést követne el. [A kötetben] a modem ember egzisztenciális kérdései merülnek fel a vágy és a tett, valamint a szó és a tett viszonyának kapcsán.” —Kaslik Péter

Hetzron Róbert. Legszebb verseim. Műfordításgyűjtemény. A fordító kiadása, Santa Barbara, 1988. 52+viii. old., fűzve. Megrendelési cím: Robert Hetzron, 1346 San Rafael Ave., Santa Barbara, CA 93109, USA.

Hetzron Róbert bevezetésében hangsúlyozza, hogy nem tartja magát költőnek, csak műfordítónak, s a két kategória közti különbséget értelmesen és meggyőzően kifejti. Mégis: amit ebben a szerény kiállítású füzetben nyújt, nem kevesebb, mint a magyar költészetnek egy kis gyöngyfüzére, hiába van „csak” utánköltésekről szó. A szemelvények Shelomo ibn Gabiről 11. századbeli spanyolországi héber költőtől Petrarcán, Shakespearen, Goethén, Rimbaudon s Elioton át elvezetnek különböző nyelveken írt modem versekig, a legkomolyabb témájúaktól a játékos tréfákig. Hetzron szerint számára a munka „igazi élvezet volt, talán másokat is megörvendeztet.” Engem nagyon megörvendeztetett művével, s olvasóinknak figyelmébe ajánlom!—éji

Mezey Katalin: Újra meg újra. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1985. 184 old., kötve. 26 Ft.

„Ritka költő, még a legnagyobbak között is, aki olyan fogékony a mindennapi apró szenzációkra, mint Mezey Katalin. A napi élményeket úgy tudja versbe és verssé varázsolni, hogy felsóhajtunk: ilyen a valóság, ez a valódiság és keresetlen őszinteség! Dörgő, megrázó, nagy eseményekkel valószínűleg semmit se tudna kezdeni, de a városi lakás, a bentről kifelé nézett természet, a család: kifogyhatatlan meglepetésekkel szolgálnak a költőnőnek. Teljesen női költészet ez,

a tárgyak, limlomok kultusza. De nemcsak az élettelen dolgoké, hanem az állatoké és növényeké, de főként az embereké. Mezey Katalinnál nincs elvont emberiség, hanem a környezetébe tartozó emberi lények egyenként vagy kis csoportokban, minden fájdalmukkal és kevés örömükkel. S az emberek körül ott röpül a sok levetett ing, mosatlan tányér, szobasarok-gyűjtötte, szeretett hulladék. Rácáfol arra a régi tételre, hogy a líra személyi megnyilvánulás. Nem, itt már a líra csak közvetít a személyek között, és minden felolvad ebben az együttélésben, mely csupa izgatott rezgés, de végső lényegében csupa szeretet.” — Weöres Sándor

Mezey Katalin: Kivala Palkó Nemlehet-országban. Kondor Lajos rajzaival. Móra Ferenc Könyvkiadó, 1987. 118 old, kötve. 45 Ft.

„Lehet-e valakinek a barátja egy kiselejtezett, ócska vaskályha? Mezey Katalin írónő meseregénye főhősének véleménye szerint: igen. Ez a vaskályha ugyanis jár, azaz sántikál, beszél és — érez. A főhős, Kivala Palkó pedig a népmesékből előteremtett vándorlegény. Kettőjük viszonya sajátos hangulatot, eredetiséget ad az egész könyvnek. A szokványostól eltérő a mese terepe is: nem a „rossz” király pusztításait ábrázolja, hanem a már letarolt, kifosztott országot, ahol az életet voltaképp egy magára maradt kisleány és annak cicája őrzi. Anna nem a műmesék bágyadt virágszála, hanem törékenységében is életrevaló, dolgos és okos teremtés. A meseregény ennek a két gyerekembernek az érzékeny, finom története, amelybe a »jó« király és kísérete is még bele kíván szólni.”

Oláh János: Az Örvényes partján. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1988. 406 old., kötve. 51 Ft.

„Majdnem húsz írást tartalmaz Oláh János novellafüzére. Az Örvényes, Avaskér, Varasd — a történetek színterei — képzeletbeli földrajzi nevek; az itt játszódó események mégis mintha nagyon is valóságosak lennének. A második világháború és az azt követő évtized eseményei elevenednek meg úgy, ahogyan azok egy világtól elzárt közösségben, egy falu életében lezajlottak.

...Oláh a háború pusztításairól, a falu átalakulásáról, a tsz-szervezés buktatóiról, az ötvenes évek nehézségeiről szól: csupa olyan gondról, feszültségről, ami máig érezteti hatását.... Oláh látszólag szenvtelen krónikás; valójában makulátlan és megalkuvásra képtelen erkölcsi mércével méri teremtményeit. Ezek a hősök, éppúgy mint maguk az írások: rusztikusak, durván faragottak, de a nyers felszín mögött nem nehéz észrevenni, hogy mindegyik nemes anyagból való.”

Megjelenik a Remetei Kéziratok c. gyűjtemény Mezey Katalin és Oláh János munkáiból. Az évi négy füzetből álló sorozat verseket, novellákat, műfordításokat bocsát közre a szerzők kiadásában. Az 1989- es egész évi sorozat ára 190 Ft. plusz portó. Megrendelési cím: Remetei Kéziratok, H-1286 Pesthidegkút 2, Pf. 5, Hungary.

38 ITT-OTT 22. év). (1989), 4. (113.) szám