Itt-Ott, 1989 (22. évfolyam, 1/110-4/113. szám)
1989 / 4. (113.) szám
amerikai élet. Ennek ellenére, máig nem jelent meg könyve angolul. Az efféle aránytalanságokat meg kellene szüntetni. Szükség volna jó fordítókra. Képzésükért sokat tehetnének az egyetemek. Jelenleg ugyanis meglehetősen ötletszerű, mi is kerül kiadásra Amerikában. Sanders Iván Füst Milán-fordítását több hasonló kötetnek kellene követnie. Hargitai Péter József Attila-válogatása (Perched on nothing’s Branch. Tallahassee, FL: Apalachee Press, 1986) bizonyítja, hogy még reménytelenül nehéznek látszó szövegek is átültethetek angolra. Tisztelet a kivételnek, a magyar irodalom nyugati méltatása műkedvelő szinten áll. Alig akad kutató, aki tudomást venne a tudományág újabb magyarországi fejleményeiről. Példákra ezúttal nem hivatkozom. Némely munkákról részletes bírálatom jelent meg a Neohelicon, az Irodalomtörténeti Közlemények és a Hungarian Studies hasábjain. Más a helyzet a magyar történelem nyugati értelmezésével. Vermes Gábor Tisza István-könyve tanúsítja, hogy az Amerikában élő történész olykor elébe mehet a magyarországi kutatásnak. Azt azonban mégis túlzás volna állítani, hogy ez mindig így van. Ellenpéldaként a Hungary and the Soviet Bloc című, 1986- ban kiadott könyv utolsó fejezetére hivatkozhatom, ahol Charles Gáti — Nyugaton élő román szerzővel szemben — túlzottnak minősítette a bírálatot, mely Romániát érte az emberi jogok megsértése miatt. A szerző álláspontját nehéz osztani. Annyi bizonyos, hogy a nemzeti érdekek háttérbe szorításával a Kádárkorszak uralkodó, azaz többé-kevésbé hivatalos történelemfelfogásához közelebb áll, mint a mai Magyarország közmegegyezéséhez. Korántsem a történelem nemzeti meghatározottságának egyoldalú hangsúlyozását várom az amerikai kutatástól. Kétféle egyoldalúság elkerülését igényelném. Engedtessék meg, hogy befejezésül két jelentős szellemi teljesítményre utaljak. Szabad György Kossuth-könyve megítélésem szerint kissé túlhangsúlyozza, Deák Istváné viszont elhanyagolja a magyarság saját szempontjait. A nemzetközi összefüggések és a nemzeti értékek mérlegelésében a méltányos arányokat kell megtalálni. Ennek a megfelelő egyensúlynak az elérése lehet az a legfontosabb feladat, amely a magyarságkutatás amerikai művelőire vár. □ ÁLLÁSFOGLALÁS Mi, a Magyar Baráti Közösség — ITT-OTT 1989. augusztus 19— 26-iki konferenciájának résztvevői, örömmel üdvözöljük a VI. Anyanyelvi Konferencia nyilatkozatát, miszerint a Konferencia ezentúl autonóm, demokratikus nemzetközi magyar mozgalomként kívánja folytatni munkáját. Felhívjuk az Anyanyelvi Konferencia átalakítási tervjavaslatainak kidolgozására felkért Munkabizottság magyarországi és nyugati magyar tagjait arra, hogy sürgős és felelős munkájukat a lehető legteljesebb nyilvánossággal és az érintettek lehető legszélesebb körű konzultálásával végezzék. Készségünket nyilvánítjuk ki arra, hogy támogassunk olyan független, demokratikus, nemzetközi magyar mozgalmakat, amelyeket kizárólag a saját közgyűléseik által választott és azoknak felelős vezetők irányítanak, és amelyek kizárólag a 16 milliós magyar nemzet szabad közakarattal kifejezett érdekei érvényesítéséért munkálkodnak. Fenti szöveget az MBK közgyűlése elfogadta, egyhangú szavazattal — 1989. aug. 25-án. 18 ITT-OTT 22. évf. (1989), 4. (113.) szám
