Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
latkozatát Az Est április 1-én, a helyi illetve a többi országos lap pedig április 2-án hozta nyilvánosságra. A debreceniek lépésére a szélsőjobboldal igen heves támadásba kezdett. Az április 8-ig tartó sajtóháborúban közel ötven, esetenként egész oldalakat betöltő cikk jelent meg. Ezt a kíméletlen támadást a debreceniek önmaguk hárították el, mert Féja Géza 1937. április 3-án a Magyarország c. napilapban megjelent cikke kivételével sem a népi írók, sem a budapesti Egyetemi Kör nem szólaltak meg illetve nem volt lehetőségük megszólalni. A debreceniek példáját azonban más szervezetek, csoportok, egyesületek nem követték s a szélsőjobboldal támadását a hivatalos szervek adminisztratív fellépése egészítette ki. Április 8-án elrendelték Féja Géza Viharsarok c. könyvének elkobzását. Hasonló sorsra jutott Kovács Imre A néma forradalom c. könyve is. Ezeket megelőzően a balmazújvárosi csendőrség házkutatást tartott Veres Péternél és fizikailag is bántalmazták, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A Márciusi Front követelései tehát március 15-én nyilvánosságra kerültek, ezt azonban ekkor nem követte a program részletes kifejtése. Ezt Kovács Imre földbirtokpolitikával kapcsolatos elemzése, a debreceniek Dunakonföderációról szóló írása, Tamási Áron “Magyar sorskérdések” c. előadása és Féja Géza “A Márciusi Front” c. tanulmánya kívánta pótolni. A mozgalom 15-ét követő első nyilvános fellépésére május 10-én Pécsett került sor, amelyen Féja Géza, Illyés Gyula és Kovács Imre szerepeltek. A mozgalom első országos tanácskozását pedig 1937. június közepén tartották meg Balatonszárszón. Itt a megtett út elemzése mellett a vita középpontjába az került, hogy továbbra is szellemi mozgalom maradjon-e, vagy alakuljon át politikaivá s szerveződjön párttá a Márciusi Front. Nem sokkal e megbeszélést követően, egy héten át a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók országos Szövetsége (MEFHOSZ) balatonszántódi üdülőjében a Márciusi Front hívei a magyarországi, illetve a környező országokban élő magyarság helyzetét vitatták meg. A mozgalom tagjainak aktivizálódása 1937 őszén tovább fokozódott. Már szeptember 19-re — a MEFHOSZ szervezésében — paraszt és értelmiségi ifjúsági találkozót terveztek Berettyóújfaluban, ahol a falu és a földkérdés problémáját vitatták volna meg. A találkozó azonban elmaradt, mert a helyi és a vármegyei szervek után a belügyminiszter sem járult hozzá a rendezvény megtartásához. Az október 3-án Makón megtartott találkozó viszont fontos esemény a Márciusi Front történetében. Az elért eredmények megvitatása mellett itt pontosították a mozgalom március 15-én nyilvánosságra hozott követeléseit. Ezen a találkozón a népi írók már nemcsak a “nevüket” adták a programhoz, hanem meghatározó szerepet játszottak a módosított, pontosított program elkészítésében. Vagy más szóval úgy is fogalmazhatunk, hogy ettől az időtől kezdve a széles nyilvánosság előtt is a mozgalom vezetői lettek, hiszen a Márciusi Front itt megválasztott vezetőségét Erdei Ferenc, Féja Géza, Illyés Gyula, Kovács Imre és Veres Péter alkotta. A makói találkozóról kiadott nyilatkozatban megfogalmazták, hogy népi demokráciát akarnak “az emberiesség, az egyenlő jogok és kötelességek elvének alapján.” Majd máig érvényesen azt fogalmazták meg, hogy “csak az alulról felépített politikai nemzet tudja képviselni a széles néprétegek érdekeit. Nem vagyunk hajlandók a magyar nép sorsát kétes parancsuralomra, tülekvő diktátorokra bízni. E népet érettnek és hivatottnak tartjuk arra, hogy önmagát kormányozza.” De félreérthetetlen a környező országokkal kapcsolatos állásfoglalásuk is, mert a közös összefogást, mint megfogalmazták, “csakis az összes dunavölgyi államok népi erőinek uralomra jutásától remélhetjük. Ez az előfeltétele a népek önrendelkezésijogának és a becsületes revízió békés megvalósításának.” {Híd, 1937. november, 5. old.) A makói találkozót követően a mozgalom hívei szóban és írásban igyekeztek nézeteiket mind szélesebb körben megismertetni. A Válasz-ban, a Híd-ban, az Üzenet-ben, a Márciusi Front lapjaiban pedig újból fellángolt a vita, hogy szellemi vagy politikai mozgalommá váljon-e a front. A németországi események illetve a hatalomra került román fasiszta rezsim hatására 1938 legelejére érezhető jobbratolódás következett be hazánkban is, melynek következtében a Márciusi Front keretében tevékenykedők mozgástere leszűkült. Január 21-én a kecskeméti országos tanács16
