Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
kozást előkészítő megbeszélést a rendőrség nem engedélyezte. Ugyanerre a sorsra jutott a mozgalom Debrecenbe tervezett március 15-i országos rendezvénye is. De még ebben a helyzetben is ért el eredményt a mozgalom. Március 1-én jelent meg a Tovább c. lap első száma, melyet a debreceni baloldali értelmiségi-ifjúsági csoport tagjai adtak ki. Ezt megelőzően, február 6-án a debreceni Csokonai Színházban rendezték meg a “Kelet népe matiné”-t, mely a mozgalom egyik fontos rendezvénye volt. Láthatjuk tehát, hogy a sorozatos korlátozó intézkedések nem bénították meg a mozgalmat irányítók tevékenységét. Alig néhány nappal az Anschlußt követően, amikor Magyarországnak már közös határszakasza volt a hitleri Németországgal, 1938. március 15-én pedig nyilvánosságra hozták a Márciusi Front “Mit kíván a magyar nép” kezdetű kiáltványát. Ebben a mozgalom vezetői a hivatalos politika ellenében hitet tettek a dunavölgyi népek önrendelkezési jogának érvényesítése, a nagyhatalmi imperializmusok Duna-völgyből való kirekesztése, illetve az “idegen hatalmak szálláscsinálóinak a magyar politikai életből való” kipusztítása mellett. (Válasz, 1938. március 3, 121-127. old.) A megváltozott helyzetben a rendszer ezt az állásfoglalást már nem tolerálta s az ügyészség a kiáltvány megfogalmazói ellen nemzetgyalázás címen vádat emelt. Ezt követően már csak a Márciusi Front debreceni osztaga vívta magányos harcát. 1938. május 25-én 2.500 példányban jelentették meg a Népidemokrácia c. röplapjukat, majd június 3-án Kiáltvány a magyar ifjúsághoz címmel adtak ki terjedelmes vádiratot Szálasi Ferenc - Széchenyi László Ut és cél c. írásával kapcsolatban. Mindezek ellenére azonban a Márciusi Front mozgáslehetősége leszűkült illetve az adott keretek között a további tevékenysége lehetetlenné vált. Torzó voltában is ez a mozgalom legújabbkori történelmünk egyik legnagyszerűbb eseménye. Ez a mozgalom ugyanis az ország demokratikus átalakításának követelése mellett Németországtól és Olaszországtól független új közép-európai hatalmi csoportosulás létrehozásán is fáradozott. A szélsőjobboldal meghatározó személyisége, Milotay István érzékenyen reagált erre s az Új Magyarság 1937. március 21-i vezércikkében a Bécs—Prága—Budapest-tengely gondolatát egyértelműen elvetette. A mozgalom programja az elnyomott, a kisemmizett milliók érdekeit képviselve a magyar társadalom átalakításának következetesen demokratikus programja volt. A mozgalom tehát megjelenése pillanatában közvetlen veszélyt jelentett a hivatalos politika számára, mert a benne részt vevők — általános emberi s egyben nemzeti kötelességüknek és felelősségüknek megfelelően — a mind kilátástalanabbá váló helyzetben, a nemzet jövőjével kapcsolatban mind több félelmet magába ölelő időszakban reális választ adtak a magyar társadalom fejlődését gátló legégetőbb kérdésekre. De talán arról sem feledkezhetünk el, hogy a Márciusi Front mozgalmat meghatározó népiek és kommunisták tevékenységükben felülemelkedtek a magyar szellemi életet addig megrontó urbánus és népi ellentéteken s így ha ideiglenesen és átmenetileg is, a mozgalom megnyilatkozásaiban és megnyilvánulásaiban ez a megosztottság meghaladottá vált s új egység teremtődött. Ez az egység teremtette meg annak a feltételét, hogy a kifejtett tevékenységben a haza és haladás gondolatköre és programja újból eggyé váljon, melynek következtében a Márciusi Front úgy volt sajátosan nemzeti és magyar, hogy egyben Európa népeinek valóságos érdekeit is kifejezte.— [Dr. Tóth Pál Péter az Országos Széchényi Könyvtár Magyarságkutató Csoportjának egyik vezetője. Az ITT-OTT találkozóján két alkalommal is részt vett.] 17
