Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 2. (108.) szám
MAGYARORSZÁG Vígh Károly (Budapest): BEVEZETŐ a Forrás Kör “Helyünk és sorsunk Európában” c. műsorához, 1988. jún. 15., Jurta Színház 1985. április 21-én, tehát még jóval Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének centenáriuma előtt hangzott el először ez a műsor. A jubileum alkalmával tudományos ülésszakkal, szoboravatással, kiállításokkal, továbbá a szülővárosában és a hamvainál rótta le a kegyeletet az ország a nagy hazafi emléke előtt. Azóta rövid két esztendő telt el. Azok, akik a múlandó jubileumon túl arra is gondoltak, hogy a mártír-politikus eszmei örökségét ápolják, megalakították a róla elnevezett baráti társaságot. Akkor még nem gondoltuk, hogy az esemenyek hazai és külföldi felgyorsulása következtében a Társaságunk — és a többi demokratikus tömörülés —- ilyen tisztes szerepet tölthet be az ország demokratikus újjászületéséért folytatott küzdelemben. Úgy vélem, hogy rendezvényeink 198/ ősze óta nem csupán azért vonzották az érdeklődők szazait, mert olyan kiváló személyiségeket köszönthettünk sorainkban, mint pl. Benda Kálmán, Bihari Mihály, Csoóri Sándor, Fekete Gyula, Király Zoltán, Pozsgay Imre, Tabaidi Csaba és mások. A választott közérdekű témák is felfokozták az érdeklődést, mert a gyökeres demokratikus megújulást óhajtó magyar értelmiség — korra való tekintet nélkül — szomjúhozza az igaz szót és az őszinte válaszokat a történelem által az országunknak feltett kérdésekre. Mi, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság tagjai, jólesően éreztük, hogy nem vagyunk egyedül. Baráti érdeklődéssel és rokonszenwel fordultak felénk a közben zászlót bontott Demokrata Fórum népes tábora, a nagy politikai tapasztalattal rendelkező demokratikus ellenzék osztagai; a lelkirokon baráti társasagok: a Széchenyi Casino, a Veres Péter Társaság, a szentedrei Petőfi Kör, és sokan a magyar sorskérdésekért aggódó és cselekedni kész értelmiségiek soraiból. Ha a közös cselekvés és harc néhány napfényes állomására gondolunk, akkor megdobogtatja a szívünket a március 15-i szabad és önfeledt ünneplés emléke, ami a Bajcsy-Zsilinszky Társaság koszorúzásával indult; vagy felidézhetjük a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítése ellen tüntető menetelésünket, ami úgyszintén mély benyomást keltett a főváros népére, s amelyet a Dunakörökkel együtt a Bajcsy-Zsilinszky Társaság környezetvédő csoportja szervezett. De utalhatnánk az erdélyi menekültek ügyében folytatott tevékenységünkre és ezen a téren a jövőben is vállalt feladatainkra. Mindemellett konstruktív együttműködésre és gyümölcsöző párbeszédre törekszünk az ország, a nemzet előtt álló sorsdöntő feladatok érdekében a hatalom képviselőivel. Sajnálatos módon azonban azt tapasztaljuk, hogy részükről eddig nem honorálták ezt a közös érdekből fakadó igényünket. Sőt: még napjainkban is azt hallhatjuk, hogy mi is az ellenzéki-ellenséges szervezetek köze tartozunk a Demokrata Fórummal és a többi rokon tömörüléssel együtt. A pártértekezletet megelőző vitákban — úgy látszik — hiába bírálták ezt a sommás megbélyegzést. Ezért kell ezt az alkalmat is felhasználnom arra, hogy kijelentsem: visszautasítjuk ezt a sértő és megalapozatlan minősítést: mi nem vagyunk a magyar nép, az ország, a nemzet ellenségei. Azokat máshol kell keresni. A gyökeres demokratikus megújuláson nyugvó, Pozsgay, Bihari és más barátaink által értelmezett politikai pluralizmust valljuk, ezért állunk la a gátra, ha kell. Amikor a hatalom egyes képviselői az ellenzéki-ellenséges jelzőt akaiják a nyakunkba varrni, névadónk jut az eszembe, akit — amikor az 1930-as évek közepén heves támadások érték a jobboldal részéről, mert összefogott a demokratikus erőkkel, megírta: “Üzenetem a jobboldalnak” c. híres cikkét a Magyarország c. lap 1935. december 4-i számában. Zsilinszky az alattomos és ostoba támadásokra válaszolva Adyt idézi: ...nyelvelnek, zsibongnak, űznek S nekihajtanak ön vesztükre Mindig uj hitnek, dalnak, tűznek. 11
