Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
You know, my parents keep saying: magyarul! Beszélj magyarul! But I mean my God, jeez, gimme a break, awright? Whatssa matter with everybody? Why shoud I? You know, like what's in it for me? O.K.? Like you know? Like I talk good English, and everything and I ain’t gonna bust my brains, you know, just to pease somebody else, you know what I mean, to, like learn some gibberish my oldfolks set their minds on, okay? I mean, jeeez! A romániai magyar kisdiák — ha az évről-évre ijesztően apadó magyar osztályok valamelyikébe egyáltalán sikerül bekerülnie — szülőföldje földrajzát és történelmét románul kell tanulja. . . Az erőszakos asszimiláció vég nélkül sorolható példáitól elakad a szavunk. . . Szóljunk érettük és helyettük is, hogy a magyarnak született erdélyi gyerekek ne a nyelvtelenség és tudatvesztés poklában nőjenek fel! . . . (Határ/idő/napló. Budapest, 1987., 4-5) A magyar nyelv védelme a magyar anyanyelvűek védelme is! (Illyés Gyula az Anyanyelvi Konferencia védnökségi ülésén, Budapest, 1979.) HOGY FOGSZ ÉRTÜK SZÓLNI HA SZAVUKAT SEM ÉRTED MÁR? S ÉRTED KI FOG SZÓLNI, HA SZÓTAGADÓ LETTÉL? Enmá nembírok ezzel a gyerekkel, ha nem akar, hát nem akar magyarul beszélni, junó, hátmeg igazibul minekis? Mink itt élünk Kanadába, junó, oszt itt úgyis csak az inglis megyen, hát mit erőtessem, rájt? Azért vagyunk a világon, hogy a szavainknak valahol helyet teremtsünk benne. (Sütő András) 7
