Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
American Indian languages and dialects may have died. (New York Times. Febr. 24, 1985.) Do I have to megtanulni ezt a magyar verset, Daddy? Please! It's too long! Besides, you know, én nem akarok szerepelni on the ünnepély, it's so embarrassing and everything! Ich will kein Ungarisch sprechen! I don’t want to speak Hungarian! Je ne veux pas parier en Hongrois! i No deseo hablar en Húngaro! 1923--ban 15254 burgenlandi vallotta magát magyar anyanyelvűnek. Ez a szám 1934--ben 10442-re zsugorodott, 1951--ben már csupán 5251 volt. 1981--ben 4025 burgenlandi polgár jelentette ki, hogy a magyar nyelv személyes közléseinek legfontosabb közvetítője. . . A magyar öntudat kialvása a fiataloknál egyszerűen katasztrófális. Legtöbbjüknél a német nyelv kizárólagos használata egyszersmind a magyar népcsoporttal való gyökeres szakítást is jelenti. A burgenlandi magyarság egzisztenciális krízisben szenved. (Gyenge István: "Az elfelejtett anyanyelv”, Műhely. Győr, 1987. 2.) 1981-ben azzal a céllal alakult meg a maribori (Szlovénia) Pedagógiai Akadémia keretében a Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék, hogy folyamatos képzést biztosítson a muravidéki fiatalok számára az óvodától egészen a főiskoláig. Három évvel ezelőtt a (jugoszláv) köztársasági felsőoktatási reform keretében a kétéves főiskolai oktatást négyéves egyetemi képzésre bővítették, ugyanígy a magyar tanszék tantervét is. De a fiatalok körében megcsappant az érdelödés a pedagógiai pályák iránt, két éve egy elsős hallgató sem iratkozott be a tanszékre. Az eltelt hat év alatt négy fiatal szerzett itt tanári oklevelet, 15 fiatal abszolvens, jelenleg pedig csak három harmadéves hallgatója van a Magyar Tanszéknek Mariborban. ("Csak három hallgató", Magyar Szó. Újvidék, 1988. január 7.) 6
