Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
MÓZS1 FERENC VÁLTOZÓ VILÁG, VÁLTOZÓ MAGYARORSZÁG, VÁLT(AK)OZÓ VÁLSÁG „Ahhoz, hogy a demokrácia mint a politikai hatalomgyakorlás pozitív értéktartalma megvalósulhasson, egymással szorosan összefüggő feltételek és garanciák megteremtésére és szervezeti eszközök biztosítására van szükség.” (Bihari Mihály: Reform és demokrácia) A megtévesztő nagy „nyitás” évében mégis egy korszak zárul: a további félrevezethetőség kölcsönökkel sem kozmetikázható korszaka. Az eddigi ál(lami) demokrácia már szívesen vedlené bőrét, de egy rókáról többet lehúzni, mint ahogy egy téveszméről több beváltható ideológiát sem lehet. Mint az ő nagy októberi, úgy a mi Kis Októberi forradalmunk is befejezetlen maradt. A jelenlegi politika nem képes többé prolongálható programot adni. A mai Magyarországra látogatás, mégha „Kossuth követeként” is tettem, nem idézi a Kiegyezés-korabeli lehetőségek hangulatát. A ki sem alakult Szocialista Monarchia bomlóban. A demokrácia alapfeltételei rég nem voltak ennyire nem biztosítottak, mint éppen ma. A Nagy Testvér árnyékában a testvériség szégyenzománca erősen repedezik. A hangulat félreérthető és félremagyarázható. A bruttósítás előtt utolsókat rúgó, szinte mindent felvásárló ország nagy kérdőjel a látogató előtt. A proli hátország képtelen a fizetéséből megélni, habár úgy tűnik, hogy szót-kimondató italozásra még telik. Más a külvárosi lumpenkocsmák hangulata és a belvárosi milliós rongyokat rázó Gerbeaud-é is. Janus-politika Janus-népe. Már a saját szabadidő kizsákmányolása sem elég a megélhetéshez. Közben többezernyi illegális erdélyi próbál letelepedéshez vagy féllegális továbbutazáshoz jutni. Óhajok félresikerült ostromállapota ez! Nem szeretem a „külföldinek” sem kijáró túlzott megkülönböztetést, mosolygós figyelmet, dollárokban való eltűnődés gyors átszámításait. Jobb kocsi és nyugati útlevél több mindent eltakar. Ezért jó gyakran a földalattin utazni és elvegyülni, mert ott legalább többemeletes igazságokat hall az ember. A nép szája olyan mint a gyermeké! Legalább a mindentkimondhatóság gyönyörűsége megmarad és ezért már el sem viszik. Az értelmiség klubbokba tömörül, vagy belső emigrációba vonul. Az érdekegyesítéshez még rögös az út. Tavaly júniusban a demokratikus ellenzék a Beszélőben meghirdette a „Társadalmi szerződés”t, de mintha ebből a népiesek tábora kimaradt volna. Talán ennek tudható be, hogy a szeptember 27-én oly nagy gonddal megszervezett első Magyar Demokrata Fórumra csak kevés urbánus jutott el. Nem mentségként jegyzem meg, de úgy érzem, hogy a szervezőnek kellő diplomáciai érzékkel kellett rendelkeznie, hogy olyan névsort helyezzen a Hazafias Népfront főtitkárának az asztalára, ami után a meghívásnak eleget is tehetett. Eljött az egymás iránti odaadó figyelmek kora. Ki most hibát követ el, az végzetes lehet. Történelmünkben, előbb vagy utóbb, mindig bűnbak kerestetik. Most a jövő a tét és országra megy a játék! Több bevonulást, rendcsinálást nem bírna el ez az idegroncs nemzet, mely mindig tudatának keresése közben veszejti el önmagát. Csak a sértődöttséget lehetne kiküszöbölni! 41
