Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
A romániai magyarság súlyos helyzete mindinkább Magyarország belső ügyévé is válik, tekintettel arra, hogy a magyarországi népesség számottevő részét, a tízmillió belföldi magyart rokoni és baráti szálak fűzik a romániai milliókhoz. Az utóbbi évek szomorú jelensége a Romániából megindult menekült áradat és az onnan Magyarországra áttelepülni kívánók természetellenesen magas száma. A romániai magyar nemzeti kisebbség nem rendelkezik politikai intézményekkel, érdekképviseleti szervezetekkel, önerejéből nem képes helyzetén javítani, holott jogait azok a nemzetközi dekrétumok is szavatolják, amelyeket Románia is elfogadott. A magyarságnak — sajátos helyzetéből fakadóan is — érdeke a térség országainak és népeinek együttműködése, a határok jelentőségének csökkentése, a nemzeti érdekek kölcsönös tiszteletben tartása, a nyelvi és kultúrális egyenjogúság elismerése minden kisebbség számára. A romániai magyarság helyzete és az ehhez való viszony a jelenkori magyar társadalmi, politikai és gazdasági válság egyik meghatározó elemévé vált, többek között éppen annak a különleges felemás viszonyulásnak a következtében, amely ezt a kérdést évtizdeken át nemlétezönek tekintette, s a határon túli magyarság kérdéseivel küzdőket túlzó nacionalistáknak bélyegezte. A határon túli magyarság sorsa érinti a magyar nemzeti öntudat minőségét, a közvélemény egészséges vagy beteg voltát, a kül- és belpolitikát, a poitikai intézményeket, a társadalmi szervezeteket, a tömegtájékoztatást, a tudományos kutatást, valamint az oktatásügyet. Látható és szinpatikus jelei vanna a kérdéskörrel kapcsolatos új pártelvek kidolgozásának. Mindezek alapján szükségesnek tartjuk megfontolni a következőket: 1. A magyar alkotmányban kapjon helyet az az alapelv, hogy a magyar állam nemcsak szolidáris, de kötelezettséget is vállal a magyar anyanyelvüekkel, éljenek bárhol. Ezt megelőzően az Országgyűlés kezdeményezzen társadalmi vitát arról, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság kultúra és anyanyelv tekintetében közösséget alkot, majd ennek eredményeképpen fogadjon el egy Elvi Nyilatkozatot a magyar nemzetről. Ez az Elvi Nyilatkozat tartalmazza a közép-európai sorsközösség gondolatát, az egymásrautaltság tényeit és az együttélés normáit. A nyilatkozat előkészítésére és az össznemzeti eszmecsere lebonyolítására az Országgyűlés kérjen fel társadalmi bizottságot, amelyben legyenek képviselve az állami és pártszervek, a Hazafias Népfront, az egyházak, valamint az önálló társadalmi mozgalmak. Lehetőség szerint be kellene vonni az eszmecserébe a határon kivűl élő magyarság képviselőit, valamint a hazai nemzetiségek köreit. 2. Legyen meghatározója az új elvi alapokon nyugvó magyar külpolitikának a határon túli magyarsággal való emberi, kultúrális kapcsolatok bővítésére való törekvés; az egy-két éve már érzékelhető kedvező folyamatok egészüljenek ki hosszabb távú stratégiai tervezéssel, a lehetőségek elemzésével; Magyarország továbbra is kezdeményezze nemzetközi fórumokon a nemzeti és etnikai kisebbségek kollektív jogainak elismerését; készüljön átfogó terv a magyar kultúrális diplomácia lehetőségeiről s e tervek végrehajtását az Országgyűlés ellenőrizze; képviselhessék az egyházak a jelenleginél nagyobb önállósággal a magyar anyanyelvűek felekezeti összetartozását; kapjanak a 39
