Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

But Mom, I don't wanna go to cserkészet, I already told Diane that we gonna see this movie tonight!

I don't wanna go to magyaristentisztelet 'cause I don't understand what the papbácsi's talking about!

15 ezer körül; ma 7—8 ezer körül lehet.

(Király Károly, Marosvásárhely, 1987. december 12, Beszélő 19, Budapest.)

Szlovák diákokkal utaztunk együtt egy jutalom-sítanfolyamra. Amint a vonaton meghallották, hogy magyarul beszélgetünk, azonnal lehurrogtak bennünket. "Ha hozzánk járnátok iskolába, egy-kettő leszoktatnánk benneteket a magyar beszédről!" — mondták és részletesen elmagyarázták, hogy hogyan nevelik engedelmességre az internátusi magyar lányokat. Este pokrócot dobnak rájuk és addig püfölik őket, amíg meg nem Ígérik, hogy többet nem beszélnek magyarul. "Térdenállva kell megfogadniuk, hogy ezután még álmodni is szlovákul fognak!” Ha megszegik az Ígéretet, újból kapnak.

(Erzsi, Pozsony)

"So long as we have our language we are people yet," said Pius Moss, a 71-year-old Arapaho language teacher who attended St. Stephan's Indian Mission School in the late 1920's, when speaking in his own tongue was not only discouraged but forbidden under school policy set by the Federal Bureau of Indian Affairs. "I got my whippings for talking Arapaho," the gray-haired rancher remarked. "This was true all over the country before World War II.," said Zdenek Salzmann, professor of antropology at the University of Massachusetts and an authority of Indian languages. "Indian students at Government schools or even at mission boarding schools were not allowed to speak their native language. . . " He estimates, that as many as 200 North

5