Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
Hogyan és miért alakultak a munkástanácsok? — A forradalom leverése után mi magyar munkások úgy gondoltuk, hogy olyan sokat hivatkoztak ránk 45 óta, hogy a miénk ez az ország, a miénk a gyár, s ha eddig szóban a miénk volt, akkor most gyakorlatban is a miénk lesz. Szerte az országban minden gyárban alapítottunk munkástanácsokat. Ezek a munkástanácsok bevezették a gyárakban az önigazgatást. Ez egy olyan fogalom, ami talán itt Amerikában is újszerű, de főleg újszerű nektek, akik fiatalok vagytok. Újszerű még nagyon sok gazdaságpolitikusnak is. Bizony abban a gazdasági káoszban, amit kialakított magának a világ, elég nehéz megtalálni magát az egyes embernek is. Nehéz megtalálni azt a lehetőséget, hogy egy gyár vagy egy üzem meg tudjon élni, olyasmit tudjon termelni, amit el tud adni, hogy fönn tudja tartani a környezetében élő munkásokat. Nagyon fontos és nehéz gondok ezek. Most így könnyedén beszélgetünk róluk, de hogyha mélyen belenézünk, akkor ezeknek a munkáscsaládoknak a jövője függ attól, hogy mennyire becsületesen dolgozik egy ilyen munl&tanács vagy egy ilyen szervezet. — A munkástanácsokat a forradalom teremtette meg. Az teremtett a számukra életteret, és nekik nem volt szabad ettől az élettértől eltávolodni, mert az ö halálukat jelentette volna. Ezért maradtak a munkástanácsok hűek a forradalomhoz, és harcoltunk akkor is, amikor már mindenki kilátástalannak látta a harcot. A forradalom fegyveres harca november 10--ig lezajlott. De a munkástanácsok november 10--e után kezdenek igazán lábra állni. Ez után helyezkednek szembe a Kádár kormánnyal s a szovjet rendszerrel, katonai parancsnoksággal. Ez után próbálják politikai úton megközelíteni, kikövetelni azokat az értékeket, amelyeket az 56--os forradalom elindított, zászlajára tűzött, de nem tudott ipegörizni, mert a túlerővel szemben gyengék voltunk. A fiataljaink ezer számra elhaltak. Ügy éreztük, hogy nekünk munkásoknak kell helyettük most kikövetelni azokat az értékeket, amikért az életüket adták. így kerülök bele én is a politikai életbe. Milyen szerepe volt Sándor bácsinak a munkástanácsban? — 1956. november 16-án megválasztanak központi munkástanács elnökévé. Huszonhárom éves vagyok. Szinte fölkészületlen vagyok még az életre. Mégis el kell, hogy vállaljam ezt a feladatot, mert úgy érzem, hogy minden más, ami az életemben számításba jöhet elveszti a jelentőségét. Csak ez a fontos. Talán most egy kicsit úgy hangzik közietek ez a beszélgetés, hogy egy 23 éves embernek miért nem lehetne más is fontos az életében? A forradalmat átélni lehet csak. Elmesélni, leírni nem lehet. A forradalom egy csodálatos dolog. Szent! Tudomásul kell vennünk, hogy a legmagasabb fórum, amelyet egy társadalom képes létrehozni, az a forradalom. Igaz, hogy óriási áldozatot kíván a társadalomtól, de ezek az áldozatok idővel mégiscsak beérlelik a saját értékeiket. — Akkor, 23 évesen beálltam a munkástanács élére — tapasztalatlanul. De mégis úgy éreztem, hogy volt bennem valami, ami alkalmassá tesz engem erre a posztra. Ez pedig a becsületesség. Talán nem volna szabad így kimondanom; másnak kellene ezt elmondani. Azt éreztem, hogy elég becsületes ember vagyok, hogy nem hagyom magam eltántorítani azoktól az ideáktól, amelyek a forradalom céljai voltak. A másik pedig az, hogy természetes dolognak tartottam, hogy az utcai harcokban a tizenéves fiatalok vettek részt. Természetesnek tartottam, hogy a politikában is nekünk fiataloknak kell elsősorban részt vennünk, mégpedig olyan hozzáállással, amellyel a fegyveres harcban résztvettünk: keményen, becsületesen. 30
