Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 1. (107.) szám

— Több tárgyalást vezetek a Kádár kormánnyal és a szovjet parancsnoksággal. Ezek a tárgyalások nem hoznak különösebb nagy eredményeket, amit érdemes lenne megemlíteni, de egy hónapig mégis működik ez a munkástanács. Ez alatt az egy hónap alatt bebizonyítja a világnak, hogy a forradalom semmiféle szennyet nem tűr el, amit rá akarnak kenni. Ez a forradalom a megújulást hirdette, a tisztaságot és a becsületet. Tudnotok kell, hogy a forradalom legveszettebb fegyveres tűzében is a budapesti utcákon szétlőtt kirakatokból lógtak az áruk, de nem nyúlt hozzá senki. Tudnotok kell, hogy asztalnyi ládák voltak az utcákra kirakva ahova a járókelők pénzt dobtak be a rokkantak és a sebesültek javára. Nem vett ki belőle senki. Mindenki csak beletett abba a ládába! Ha netán azt hallanátok a magyar forradalomról, hogy lincseléseket hajtottak vógre, akkor nyugodtan hivatkozzatok október 25--ére, a véres csütörtökre. Ezen a napon a parlament előtt százával maradtak holtan. Fegyvertelen tüntetők oda mertek vonulni, és merték a követeléseiket eljuttatni a kormányhoz. Orvlövészek megtámadták őket és szétlőtték a tömeget. Én azt csodálom, hogy olyan kevés lincselés volt, mint amennyi. Körülbelül 25--30 ilyen lincselést említ a történelem, de a tízszeresét meg százszorosát sem tartottam volna soknak október 25-e után.

Mik voltak a munkástanács követelései?

— Az első és legszentebb követelés az, amit a forradalom kiadott: ruszkik haza! Mi ezt úgy formáltuk követeléssé, hogy vonják ki Magyarország területéről az összes szovjet csapatokat. A mai napig sem vonták ki. Ez a követelés a mai napig is érvényben van. Bármerre járok a világon hirdetem, mert a forradalom ezt parancsolta. Nekem legalább is ezt. Talán tudjátok, hogy volt egy Nagy Imre nevű kommunista, akit a forradalom az utcán követelt, hogy vegye át a magyar kormányt. Ez a Nagy Imre párthü, példamutató kommunista életet élő ember volt mindhalálig. De a kötélen, mint magyar ember halt meg. Ezt szeretném, hogy megjegyezzétek erről az emberről. Aztán követeltük azt, hogy a forradalomban résztvevő fiatalokat ne lehessen bíróság elé állítani, elítélni, kivégezni. Mint tudjátok, a forradalom leverése után nagyon sokunkat alaptalan, törvénytelen úton, igazságtalanul bebörtönöztek. Nekünk, akik életfogytiglani kaptunk, az csak örömöt jelentett, mert életben maradtunk. De sok ezer barátomat vitték el mellőlem és akasztották föl. Most, hogy itt Amerikában járok, és beszélgetek ilyen -olyan emberekkel, politikusokkal, azt kérdik tőlem, hogy mi az okom nekem, hogy a Kádár rendszert nem fogadom el, pedig az jó liberális rendszer. Aki úgy indul el, mint a Kádár rendszer ahogy elindult, annak nem lehet semmiféle liberális gondolata. Az indulásnál olyan bűnt követett el a magyar néppel szemben, hogy ezt nem lehet tisztességes embernek megbocsátani. En így ítélem meg ma is, és ezt hirdetem ma is. Otthon nem fognak engem ezért megdicsérni, de otthon is ezt mondom a fiataloknak, amikor így körülülünk egy-egy asztalt. Ezek voltak a legfontosabb követeléseink.

— A követeléseink alátámasztására hirdettünk sztrájkokat, tüntetéseket meg sajtóbojkottokat. Olyan kifejezéseket használok, amit talán meg kellene magyarázni. De röviden csak annyit, hogy december 8-án tartottunk egy országos munkásküldöttértekezletet, amin a munkásküldöttek ugyan már vitatkoztak azon, hogy legyen-e sztrájk vagy ne legyen tiltakozásunk az ellen, hogy eredménytelenül záródnak a mindennapi tárgyalások. Amikor az országos munkásküldött értekezlet tartott bent a teremben, azalatt az idő alatt Salgótarjánban ráiöttek a munkásokra, akik tüntetni mentek. Követelték, hogy a letartóztatott munkástanács-tagokat engedjék szabadon. Amikor eljutott a terembe a hír, és megtudtuk, hogy Salgótarjánban újra 50-60 munkásember holtan fekszik az utca kövén, természetes volt az, hogy újra kimondjuk a 48 órás sztrájkot. A munkás-összefogás, a munkás-szolidaritás ezt parancsolja. Es ezt parancsolja ma is. Hisz ha Salgótarjánban lövik ma munkást, holnap — nincs kizárva — Budapesten , Diósgyőrben vagy másik városban lövik.

31