Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)
1988 / 1. (107.) szám
1988. MÁRCIUS 15, BUDAPEST Tudósítóink 10-15 ezres létszámra becsük azt a tömeget, amely a hivatalos ünnepség után március 15-én déli 12 és d.u. 3 óra között Bu- Budapest utcáin fölvonult. A Petőfi-szobomál gyülekeztek, majd a Parlament előtt, a Kossuth téren Tamás Gáspár Miklós beszélt. „A magyar nemzet ma legalább annyit kíván, mint 140 esztendővel ezelőtt. Az önmagukat kinevező kormányok ideje lejárt! A nép bizalmát elvesztett vezetők mondjanak le!" — mondotta. A Batthyány-örökmécsesnél — amit tavaly óta „Batthyány—Nagy Imre-örökmécses”-nek is hívnak—Demszky Gábor beszédét felesége olvasta fel. „A szovjet típusú diktatúra mára válságba sodorta az országot és nem kínál kiutat. Mi nem robbanást akarunk, hanem radikális fordulatot, erőszakmentes átalakítást! Pártállam helyett alkotmányos jogállamot! Le az embertelen arcú szocializmussal, éljen a kivívandó magyar demokrácia!” — írta Demszky. A Bem-szobomál Pákh Tibor szólt a tömeghez. A résztvevők zászlókat vittek, a Himnuszt, a Szózatot, Kossuth-nótákat és a Székely Himnuszt énekelték, a Nemzeti Dalt szavalták. Jelszavak harsogtak: „Demokráciát!”, „Szabadságot akarunk!”, „Hatalmat a népnek!”, „Szolidaritás!” Transzparenseiken ezek voltak a feliratok: „Demokráciát!”, „Sajtószabadságot! ”, „Gyülekezési szabadságot! ”, „ Valódi reformokat! ” A felvonulás a Batthyány téren ért véget, de este 7-kor ismét összegyűltek mintegy kétezren és égő gyertyákkal föl vonultak a Várba az 1848-as emlékműhöz és a Táncsics-szoborhoz. A nagy számban jelenlévő rendőrség a felvonulásokat nem zavarta, de a hajnali órákban nyolc ellenzéki személyiséget a lakásáról a Gyűjtőfogházmagánzárkáibahurcolt, tettlegesen is bántalmazva, bilincsbe verve azt, aki tiltakozott. Az elhurcoltakat 15-én este 10 és 12 óra között bocsátották szabadon. Nyugati Magyarság 28
