Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 3. (109.) szám

6. felhatalmazza az MTA elnökét és főtitkárát, hogy az átdolgozott tervezetet — mint az Elnökség egyhangúlag elfogadott állásfoglalását — küldjék meg az MSzMP Központi Bizottsága titkárának.

A Magyar Tudományos Akadémia Elnökségének állásfoglalásaa Gabcikovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos tudományosan vitatott kérdésekről

A Gabőikovo-Nagymaros Vízlépcsőrendszer (továbbiakban: GNV) létesítésével kapcsolatos tudományosan vitatott kérdések négy csoportra oszthatók:

1. politikai

2. műszaki, mezőgazdasági, vízépítési és közlekedési

3. közgazdasági

4. környezeti, településfejlesztési

problémák. A felosztás önkényes, de a szorosabban összefüggő tényezőket kapcsolja össze. Nem vitás, hogy végül is mind a négy problémakör kölcsönhatásban áll egymással. Az MTA Elnöksége nem kívánt foglalkozni a részleteiket illetően a már korábban megtárgyalt anyagokkal és az azokban egyértelműen rögzített megállapításokat sem szándékozik újból elemzés tárgyává tenni. De feladatának tekinti, hogy a GNV-vel kapcsolatos tudományosan vitatott kérdésekhez fűződő tennivalókra állásfoglalásában felhívja a figyelmet.

Az Elnökség állásfoglalása:

— a tudományos alapossággal tovább vizsgálandó és

— a döntéseket követő megvalósítás javítását szolgáló tényezőkre irányul:

Az Elnökség jelen állásfoglalása nem foglalkozik a fenti csoportosításban szerepeltethető politikai kérdésekkel, mert erre nem kapott megbízást, megjegyzi azonban, hogy ilyen természetű elemzésről — amit egyébként szükségesnek tart — nincs tudása.

Az Elnökség álláspontját annak figyelembevételével alakítja ki,

— hogy ez ügyben azelőtt létrejött kormányközi megállapodások a Kormányzat döntési lehetőségeit korlátozhatják;

— de figyelembe kell vennie ama tényt is, hogy a környezet általános veszélyeztetettsége: különösen a talajvíz, felszíni vizek, termőföld minőség-romlása az előrejelzéseknél rosszabb tendenciát mutat;

— a világgazdasági helyzet élesedéséből adódóan az ország gazdasági prioritásait más téren is radikálisan újra kell mérlegelni.

Az Elnökség állásfoglalásának kialakításánál szem előtt tartja azokat a dokumentumokat, melyek már korábban is választ kívánó kérdéseket vetettek fel, mert ezek tisztázását a GNV feltételezett megvalósítási ütemei előtt indokoltnak, szükségesnek és lehetségesnek tartja. Ezek a következőkben foglalhatók össze:

1. Az egyezményes terv a GNV ökológiai hatásaival és következményeivel átfogóan nem foglalkozott. (Erre a munkára 1982-ben a TPB felkérésére került sor, amikor az MTA főtitkára szakértők bevonásával készített elemző tanulmányt.) Eddig nem készült olyan felmérés, amelyben e fontos témakör műszaki, ökológiai, ökonómiai és ezzel összefüggő kockázati kapcsolatait egy rendszerben és kölcsönhatásaiban vizsgálták volna.

2. Az eddig végzett vizsgálatok szerint a GNV megvalósításából ténylegesen vagy feltételezetten eredő környezeti károk nagy valószínűséggel mérsékelhetők, illetve elháríthatók olyan ráfordításokkal, melyek a közös beruházás költségvetésében eddig nem, vagy csak részben szerepeltek. A környezeti károk elhárítását — ha azok a GNV következtében jönnek létre és nemcsak az egyik fél érdekeivel függnek össze — nem lehet kizárólagosan azt a felet anyagilag is terhelő feladatnak tekinteni, akinek a területén az elhárításhoz szükséges beruházást meg kell valósítani. Figyelembe kell venni a szükséges valamennyi járulékos beruházást is, melyeket sok esetben az alapberuházást megelőzően kell megvalósítani. Ennek alapján a további kutató-tervező és kivitelező tevékenységgel szemben a következő fő követelményeket kell támasztani:

a) A Duna vizének szennyezettsége és biológiai állapotváltozása távlatilag se veszélyeztesse a térség és Budapest — döntően parti szűrésű rendszerre épült — ivóvízellátását. Ezért a vízgyűjtő terület szennyvizeit biológiailag is tisztítani kell, a Dunakiliti-Hrusovo tározó üzembehelyezése előtt.

b) Meg kell őrizni a térség mező- és erdőgazdasági termelési potenciálját és annak növelési lehetőségét.

c) Ki kell használni a nagylétesítményből adódó területfejlesztési előnyöket, ezen belül különösen a térség üdülőfejlesztési lehetőségeit.

d) El kell kerülni az Öreg-Duna — valamint mellékfolyói és mellékágai — vizének állapotromlását és biztosítani kell annak határfolyóhoz méltóan rendezett élővíz jellegét, egyúttal megteremtve egy reálisan megtervezett hajózóút állandó működésének feltételeit.

3. A 2. pontban vázolt követelményrendszer teljesítése érdekében egy komplex környezeti hatástanulmányt kell két éven belül kidolgozni. Ebben fel kell tárni a GNV és a környezeti elemek teljes hatásmechanizmusát, majd ezek ismeretében meg kell keresni a műszakilag és gazdaságilag kedvező megoldásokat, maradéktalanul érvényesítve a regionális szemléletet. A tanulmány alapján a környezeti hatások egészére kiterjedő ökonómiai értékelést kell készíteni. A vizsgálatokat az érintett csehszlovák szervekkel összehangoltan kell elvégezni.

4. Az érintett Duna-szakaszon — a Balatonhoz hasonlóan — olyan komplex környezetvédelmi monitoring rendszert kell kiépíteni, amely alkalmas a környezeti állapotváltozások folyamatos vizsgálatára, különös tekintettel az ivóvízellátást érintő esetleges változások előrejelzésére.

5. A javasolt környezeti hatástanulmány megalapozása érdekében néhány kutatást soron kívül kell megkezdeni. Ilyenek elsősorban:

— a környezeti hatástanulmány tartalmi és módszertani irányelveinek kidolgozása;

— a dunakiliti tározóban várható vízbiológiai változások vizsgálata;

— a jelenlegi élővilág megőrzését szolgáló természetvédelmi terület kijelölése, megóvási feltételeinek vizsgálata;

— a GNV erőmű csúcsjáratása környezeti és energiahordozó gazdálkodási hatásainak vizsgálata, különös tekintettel a megváltozott körülményekre;

— a GNV hatásterületének mezőgazdasági termőhely feltárása, litológiai, talajtani, talajvízgazdálkodási és geomorITT-OTT 21. évf. (1988), 3. (109.) szám 27