Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 3. (109.) szám

fológiai térképek készítése; — a talajvízszint-szabályozás, illetve a szivárogtató rendszer terepi alkalmazásának, valamint a mező- és erdőgazdaságra gya­korolt hatásának vizsgálata; — a hullámtéri erdők többszöri elárasztásával összefüggő biológiai, talajtani és műszaki kérdések vizsgálata; — a GNV nagyberuházásában rejlő területfejlesztési lehe­tőségek átfogó vizsgálata. Ezeket a vizsgálatokat ott kell előirányozni és elvégezni, a­­hol az ehhez szükséges szellemi erőforrások és tapasztalatok rendelkezésre állnak és egyúttal a kutatási költségeket ott kell biztosítani. 6. A GNV tervezésével kapcsolatos tapasztalatok alapján célszerű lenne módosítani a beruházások rendjéről szóló 34/ 1974./VIII.6./MT rendeletet és a végrehajtásra vonatkozó 3/ 1974./VIII.6./OT-PM együttes rendeletet. A módosítás általános érvénnyel írná elő, hogy a környezeti hatásvizsgálatokat — a döntéselőkészítés szerves részeként — a jövőben minden terme­lő beruházás tervezésével egyidejűleg kell elvégezni. (Az 1-6. pontokban leírtak lényegében véve megegyeznek az Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács 1983.VI.21-i határozatával.) 7. Elemezni kell a beruházást a megvalósító népgazdaság helyzete, adottságai és lehetőségei szempontjából, abból a célból, hogy teljes ráfordítás/haszon elemzés készüljön. a) A kimutatott, ill. tervezett beruházás legfeljebb 50-60%-a indokolható villamos energia termeléssel. A tervezett ráfordítás további hányada a hazai hajózásnál nem térülhet meg, a me­zőgazdaság és az árvízvédelem valószínűleg lényegesen kisebb ráfordítással tudna gyorsabban és nagyobb hasznot hozni. b) A hajózás érdekei csak akkor jönnének jobban előtérbe, ha a hajózóút — mint elvi lehetőség — kiegészülne kikötők, ra­kodóberendezések létesítésével is, továbbá tisztázódna a kap­csolódó Duna—Majna—Rajna rendszer és a tengeri kikötők használatát illető lehetőségünk. c) A GNV beruházási javaslatban a tervezők számításai sze­rint szereplő, a magyar felet terhelő 30 mlrd forint — ami a meg­valósítás során, pusztán árváltozások miatt is, még jelentősen e­­melkedni fog — nem tartalmazza a nem szerepeltetett, de elkerülhetetlen létesítmények (Öreg-Duna szabályozása, a tér­ség szennyvizeinek tisztítása, stb.) hasonló nagyságú költségeit. Kétséges, hogy szűkös beruházási lehetőségeink mellett szabad­­e egy ekkora összeget olyan vízierőmű létesítésébe fektetni, a­­mely a legjobb esetben csak 1993-ban kezd áramot szolgáltami. 8. Elkerülhetetlen a GNV megvalósítását makroökonómiai szempontból is tudományos igényléssel elemezni. Ebben szem­pontok lehetnek a következők; a) A magyar gazdaságnak hosszabb időszakon át egyen­súlyhelyreállító és az ország fizetőképességét biztosító gaz­daságpolitikát kell folytatnia. b) Ezt a politikát egy globálisan és magyar szempontból különlegesen bonyolult világgazdasági helyzetben kell meg­valósítanunk. Ennek következtében a legfőbb gazdaságpolitikai célt a piacképes és gazdaságos exportkapacitások növelése és az ésszerű importhelyettesítés jelentik: azaz olyan gaz­daságpolitikai tevékenységek, amelyek az export-import kap­csolatokat közvetlenül befolyásolják. c) Miután a következő évtizedekben nemzeti jövedelmünk növekvő hányada kerül külföldre (adóságszolgáltatások, cse­rearányromlások a szocialista külkereskedelemben is, be­ruházási hozzájárulások), csak csökkenő hányadát oszthatjuk el itthon, ami annyit jelent, hogy beruházási lehetőségeink hosz­­szabb időszakon át szűkösek lesznek. d) A magyar adottságok mellett elsősorban a feldolgozóipar fejlesztésére van szükség. Ezt a következtetést vonhatjuk le elmúlt harmadévszázadunk fejlesztéspolitikai hibáiból, eszközeink túlzottan nagy hányadának, 1957 után is mintegy 70%-ának anyag- és energiatermelő lekötéséből. A feldol­gozóipar fejlesztésétől várhatjuk a kívánt szerkezeti átalakításokat, s csak ettől várhatunk exportnövelést. Ugyanak­kor egy újabb technikai-műszaki forradalom közepében va­gyunk, amelynek megvalósításában ma már nemcsak a fejlett lókés országok fokozhatják eddigi előnyüket, hanem egyes gyor­san fejlődő ipari országok is megelőzhetnek bennünket. Ilyen körülmények között vitatható, hogy megengedhetünk-e magunknak olyan hosszútávú beruházásokat, amelyek jelentős termelőerőket és anyagi eszközöket másfél évtizeden át csak fogyasztanak és befagyasztanak. e) A beruházás megkezdése, illetve folytatása esetén jelentős külgazdasági és belgazdasági zavarokat idézhetünk elő, miután nyilvánvaló, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszert is összeomlással fenyegető adósságok korszakában alacsony haté­konyságú és nagy átfutási idejű beruházásokat kezdeményező országok (gazdaságok) likviditását a nemzetközi bankrendszer nem lesz hajlandó biztosítani. 9. A Magyar Tudományos Akadémia Elnöksége kívánatosnak tartja, hogy amikor a GNV beruházás további sorsát az illetékes politikai és kormányzati vezetés mérlegeli, akkor a nemzetközi és belpolitikai összefüggéseken és következményeken kívül a vitatott műszaki, közgazdasági és környezeti tudományos kérdéseket is vegye figyelembe. A felso­rolt és fel nem sorolt tényezők együttes számbavétele alapján az Elnökség a beruházás jelentős időbeli elhalasztását, az indokolt tartalmi változtatások érvényesítését, de leginkább annak leállítását tartja indokoltnak. 10. A beruházás tanulságai alpján az Elnökség szükségesnek véli, hogy a társadalom és a gazdaság egészét érintő, nagy horde­rejű döntések előtt a Kormányzat időben kérje ki a tárgyilagos állásfoglalásra leginkább alkalmas személyek és szervek tu­dományos elemzéssel megalapozott véleményét. — Budapest, 1983. december 20. Pál Lénárd, az MTA főtitkára, Szentágotai János, az MTA elnöke, sJc. □ 28 m-OTT 21. évf. (1988), 3. (109.) szám

Next

/
Oldalképek
Tartalom