Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 3. (109.) szám

aktivizálódó szlovák nemzeti kommunistákkal szemben a prágai — szinte kizárólag cseh — vezetés a magyarokat tekintette adunak, hasonlóan mint 1918-ban a BeneS-kormány. A Novotny vezette kommunista párt általában azzal utasította vissza a szlovák követeléseket, hogy ha a szlovákoknak engedélyeket tesznek, akkor a magyarok jogait is bővíteni kell. A pártvezetésben előforduló magyarok azonban erre a hintapolitikára már nem építhettek. A szlovákok nem voltak hajlandók a saját követeléseikhez csatolni a magyar kisebbség jogkörének bővítését. A szlovákság helyzete emiatt a Novotnykorszakban nem változott, csak kiéleződött a szlovák—cseh viszony, a magyar kisebbség helyzete pedig az 50-es évekhez képest romlott, mert elkezdődött a magyar iskolák felszámolása, és a korábban hozott rendeletek sorra kimúltak a gyakorlatból. A magyar kommunisták pedig Szlovákiában már sokkal kevésbé mertek szót emelni a pártgyúléseken a jogsértések miatt, mert az ilyen felszólalásokért pártfegyelmi járt.

1968-ban azonban egy rövid ideig tartó új helyzet állt be Csehszlovákiában. A fennálló kommunista rendszer megreformálásának törekvésével együtt a magyar kisebbség is követelte jogait, és ezt memorandumokban hozta nyilvánosságra. Egyetlen addigi szervezetét, az 1949-ben alakult Csemadokot társadalmi és érdekvédelmi szervezetté alakította át. Megalakult egy új magyar szervezet is: a Magyar Ifjúsági Szövetség. A kisebbség társadalmi és politikai életének demokratizálása folytán rengeteg új arc került a színtérre, akiknek korábban politikai okokból nem volt lehetőségük és esélyük a nyilvános aktivitásra. Ezzel párhuzamosan letűntek az ötvenes évek hagyományait ápoló magyar kommunisták. A demokratizálódási folyamat nyomán ismét pluralizálódni kezdett a magyar kisebbség társadalma és megkezdődött a szervezkedése a szociális rétegeken belül. Az ifjúságon kívül főleg a pedagógusok és a nők szervezkedtek, valamint kísérlet történt magyar parasztszövetség alakítására. A magyar kisebbség politizálásának csúcsát 1968-ban a nemzetiségi alkotmány törvény jóváhagyása jelentette, valamint a nemzetiségi minisztérium megalakítása, és egy-egy nemzetiségi tanács kialakítása a Szlovák Nemzetiségi Tanács valamint Szlovákia kormánya mellett.

A társadalom demokratizálódási folyamatát megállító és visszavető szovjet beavatkozás után — amelynek éppen most emlékezünk huszadik évfordulójára — azonban a magyar kisebbség összes vezetőjét, akik 1968-ban elkötelezték magukat a kisebbség jogkörének javítása és a demokrácia mellett, fokozatosan félreállították, megnyirbálták a kisebbség jogait és minimálisra szűkítették mozgásterét. Azokban a fiatal és középkorú magyarokban, akik ma hivatalosan képviselik a csehszlovákiai magyarságot, vagy hivatalos keretek között igyekeznek bővíteni vagy megőrizni a kisebbség jogkörét, az a meggyőződés alakult ki, hogy a csehszlovákiai magyarság nem bírna ki még egy olyan megpróbáltatást amilyet az 1968-at követő megtorlás jelentett.

Ez nem csupán virtuális meggyőződés. Elsősorban a valós helyzetből ered. A politikai háttere ennek az, hogy 1968-ban újra aktivizálódtak azok a szlovák nemzeti poitikai erők amelyek a kommunista párton belül az 1945-48 közötti időszakban a magyarellenesség hangadói voltak és akik 1948 után burzsoá nacionalizmus címen nagyrészt félre lettek állíva. Természetesen nem a magyar kérdésben tanúsított álláspontjuk miatt. Szlovákiában a demokratizálási folyamat ugyanis elsősorban nemzeti célokra korlátozódott. A szlovák nemzeti kommunisták vezető egyénisége Gustáv Husák lett, aki 1969-ben csehszlovákiai méretekben abszolút hatalmat biztosíthatott magának amiatt, hogy Moszkvában 1968 augusztusában őt szemelték ki a demokratizálási folyamat vívmányainak likvidálására. Ez azt is mutatja, hogy a szlovák nemzeti mozgalmat nem tekintették veszélyesnek a totalitárius hatalom szempontjából, sőt inkább alkalmasnak a demokratikus, tehát antitotalitárius erők elnyomására. Husákéknak az 1960-as évek második felében kezdődött aktivitását, amely 1968-ban a liberális viszonyok kövekeztében csúcsosodott, teljes siker koronázta, mert megszületett a Csehországtól államjogilag elkülönülő Szlovákia, saját törvényhozással és a magyar kisebbség irányításában abszolútjogkörrel. Ez utóbbi helyzet merőben új korszakot nyitott, ugyanis megszűnt Prága törvényes beleszólási joga a magyarokkal szemben folytatott nemzetiségi politikába. Többek között ez azt is jelentette, hogy a magyar kisebbséggel ezután már nem lehet ijesztgetni a szlovákokat, de azt is, hogy a magyarok ki lettek szolgáltatva a szűklátókörű szlovák nacionalistáknak.

A szlovák nemzeti kommunisták tehát 1968 szeptemberében Szlovákiában, majd 1969 áprilisában a prágai politikai vezetésben is átvették a hatalmat. Paradox módon szintén egy szlováktól — Alexander Dubéektól —, aki éppen a szlovák nemzeti erők újraaktivizálódásának időszakában , 1968 előtt, Szlovákia Kommunista Pártjának volt az első titkára.

A „szlovák hatalomátvétel” egyértelműen éreztette hatását a nemzetiségi politikában. Már 1968 őszén, azzal, hogy megcsonkítva fogadták el a nemzetiségi alkotmánytörvényt. Pár órával a nemzetgyűlési szavazás előtt ugyanis a Husák vezette alkotmányjogi bizottság közbelépésére megmásították az előterjesztett eredeti szöveget, anélkül, hogy a képviselők figyelmét erre felhívták volna. így a nemzetiségi önigazgatás elve kimaradt az alkotmányból. 1971 -ben megszüntették a nemzetiségi minisztériumot, majd a Szlovák Nemzeti Tanács Nemzetiségi Bizottságát. Rohamléptekkel kezdték felszámolni a magyar iskolákat és az 1970-es évek második felében Szlovákia kormánya a magyar nyelvű iskolai oktatás radikális korlátozásának törvényesítését határozta el.

Ebben az időben azonban a sokasodó sérelmek miatt a csehszlovákiai magyar kisebbségnek egy, ezidáig ismeretlen arca kezdett kialakulni. 1978-ban megalakult a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága. A Jogvédő Bizottság részben az ellenzéki kisebbségi politizálás folytatója, részben néhány közép-európai kommunista országban az 1970-es évek második felében szerződött ellenzéki és polgárjogi csoportulások jegyeit viselő tevékenység megvalósítója. Független társadalmi önvédelmi és jogvédelmi aktivitás. Tiltakozásokat és beadványokat készít, ha a kisebbség törvényekkel körvonalazott jogait a hivatalos szervek megsértik vagy ha a szlovák civil társadalom részéről nyilvánul meg az elnyomás. Párbeszédre törekszik mind a hatalommal, mind a szlovák és cseh társadalom hivatalos és nemhivatalos képviselőivel. Fokozatosan megpróbálja kialakítani saját, a hatalomtól függetlenített, de a térségben uralkodó helyzethez szervesen kötődő programját. Az elmúlt tíz év során nem szűnt meg ez a tevékenység, annak elle24 m-OTT 21. évf. (1988), 3. (109.) szám