Itt-Ott, 1988 (21. évfolyam, 1/107-3/109. szám)

1988 / 3. (109.) szám

nére, hogy a hatalom erőszakkal igyekezett felszámolni. Sőt, inkább megerősödött, az ún. helsinki folyamatnak köszönhetően.

Ha megpróbálnánk összegezni a csehszlovákiai magyarság politikai életét befolyásoló tényezőket az elmúlt hetven év folyamán, akkor legelőször arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a kisebbség helyzete 1918-tól napjainkig folyamatosan romlott, ugyanis —

— fokozatosan elvesztette önálló politizálásának kereteit;

— fokozatosan a kulturális tevékenységre szorult vissza társadami élete;

— művelődésügye fokozatosan polarizálódott a hatalmi szféra által támogatott, azaz a kizárólagosan hatalmilag befolyásolt kultúrára és az egyáltalán nem támogatott, de hatalmilag ugyancsak szigorúan ellenőrzött műkedvelő tevékenységre;

— fokozatosan leépült társadalmi szerkezete. Míg 1918 után választhatott saját, önálló politikai képviselőket, saját önálló társadalmi szervezetei és politikai pártjai voltak, mára mindezt nemcsak elvesztette, de meggyőződésévé vált: veszélyes is lenne a függetlenített szervezkedése;

— megszűnt a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer, mely egyetlen legális nemzetközi védelmi fóruma volt a nemzeti kisebbségnek;

— fokozatosan leépült a magyar kisebbség iskolarendszere. Míg a második világháború végéig úgy-ahogy megőrizte befolyásolási lehetőségét az iskolaügyre (főleg alapítványok, támogatások, az egyházak és a pártok révén), ma az iskolaügy a hatalmi szervek kizárólagos területévé vált. Ennek az az eredménye, hogy nem csupán szellemében idegenedett el az iskola a kisebbségtől, hanem jelentősen elmarad az iskolák száma a létező igénytől is. Pl.: csak az elmúlt húsz évben (1968-1988 között) több mint 200 magyar iskolát zártak be Csehszlovákiában. (NB.: 1950-ben 600 magyar alapiskola működött, 1987-ben csupán 264);

— a gazdasági élet államosítása és az egyházak állami felügyelete és korlátozása miatt elvesztette minden eszközét a kisebbség a saját működőképes struktúra kialakítására;

— a kisebbségnek az egyetemes magyar kultúrához és az egyetemes magyar nemzethez való tartozását ugyan a csehszlovák hatalom kezdettől fogva akadályozta, azonban ma az állam monopóliuma miatt hatalmilag: rendeletekkel; politikailag: tilalmi elvekkel korlátozza.

A felsorolt belpolitikai folyamatok azonban szinte kivétel nélkül külpolitikai tényezőkkel és helyzetekkel függenek össze.

Az első Csehszlovák Köztársaság politikai rendszere elsősorban amiatt lett polgári demokratikus, mert az állam megalakulását támogató országokban is ilyen rendszer működött. Ez a nemzetileg korlátozott demokrácia azonban azért nem válhatott még korlátozottabbá, mert a nemzeti kisebbségek jogait nemzetközi szerződések garantálták. 1945-ben, midőn újraalakult a Csehszlovák Köztársaság, már semmilyen korlátozó körülmény nem befolyásolta az állam nemzetiségi politikáját. Ugyan politikai felépítésében követte a polgári demokratikus rendszereket, azonban a nemzeti kérdésben náci módszereket alkalmazott. Ebben főleg a Szovjetunió támogatását élvezte. A további jellemző fordulat 1948-ban következett be. Ezúttal a Szovjetunió megváltozott érdekeinek elfogadása miatt kellett enyhébbé változtatni a magyar kisebbséggel szemben követett csehszlovák politikát. Ezen belül további példák sorolhatók fel az utóbbi tíz évből. A csehszlovákiai magyar kisebbség iskoláiban az anyanyelvű oktatás felszámolására tett több kísérlet azért nem lehetett sikeres a mai napig — noha sok iskolát megszüntettek — mert a kisebbség tiltakozásainak nemzetközi visszhangja miatt köztudottá kezdett válni az addig jól leplezett nemzetiségi elnyomás. A nyilvánosság pedig igen érzékeny pontja a hagyományosan képmutató csehszlovák politikának. A kisebbségnek köztudottá vált elnyomása viszont mozgósította a magyarországi demokratikus ellenzéket, amelynek a magyar kormányra gyakorolt nyomása kiélezhette volna a Csehszlovákia és Magyarország közötti viszonyt, ha Csehszlovákia nem tesz le a magyar iskolák radikális sorvasztásáról. A Jogvédő Bizottságban kifejtett tevékenységem miatt történt kétszeri bebörtönzésem szintén külpolitikai tényezők miatt nem végződhetett elítéléssel, noha több mint tizenöt hónapot töltöttem fogságban. Ezúttal főleg az amerikai tiltakozások segítettek, melyekben oroszlánrészt vállalt a Csehszlováiai Magyar Nemzei Bizottány és a Magyar Emberi Jogok Alapítványa (HHRF).

Ez utóbbi két példa azonban arra is figyelmeztet, hogy ne misztifikáljuk a külpolitikai körülményeket. Ezeknek ugyanis csak akkor lehet jelentőségük, ha a kisebbség társadalmi megnyilvánulásával vagy tagjainak személyes magatartásával igényt támaszt erre a segítségre. Ennek ellenkezője: hogy a jelentkező igény vagy a szükség támogatás nélkül maradna, végzetes lenne a kisebbség számára. Megpecsételné sorsát. A kisebbséget külpolitikai tényezők hozták létre erőszakos módon. Csak külső tényezők segítségével változhat a javulás irányában a helyzete. Elsorvadásához és elsorvasztásához elégségesek a belpolitikai tényezők. □

rrr-OTT 21. évf. (1988), 3. (109.) szám 25