Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
NYILATKOZAT Emlékeztetni szeretném az itt egybegyűlteket, a magyar állam jelenlevő képviselőit is, arra, hogy Magyarország hajdan, a 2. világháború után, nagy erőfeszítések árán vállalta a görög menekültek ezreit, gyerekeket, árvákat is, akiket saját, vagy szüleik politikai állásfoglalása miatt üldöztek hazájukban. Ez olyan időben volt még, amikor Magyarországnak igazán nem volt miből segítséget nyújtania az idemenekülőknek, hisz Magyarország maga is segítségre szorult volna. Menedékjogot azonban a későbbiekben is nyújtott az ország sokaknak, s példás dolog, hogy a magyar alkotmány a politikai menedékjog megadását az azt indokolt esetekben kérőknek garantálja. Ma viszont, amikor magyarok és nem-magyarok, világszerte ismert és elítélt politikai üldöztetés következményeként ezrével hagyják el a szomszédos Romániát, Magyarország vezető pártja, a magyar állam, a magyar társadalom — egyedi, sub rosa elintézett esetektől eltekintve -- elzárkózik ezeknek a politikai menekülteknek a megsegítésétől, sőt tudtommal még abban is gátolja ezek zömét, hogy máshol keressenek menedéket. Jóllehet mindnyájan tudjuk, hogy az erdélyi kisebbség kérdése sokrétű, komplikált kérdés, válasz nélkül marad, miért nem lehet a Romániából érkezőket legalább abban az elbírálásban s fogadtatásban részesíteni, mint ami a nemszocialista világból politikai okokból ide menekülő és rövidebb vagy tartósabb letelepülést kérő külföldieknek alkotmányos alapokon kijár. Mivel ebben a kérdésben a magyar vezetőség sem cselekedni, sem nyilatkozni nem akar vagy nem mer, nehéz elhárítani róla azt az itthon, de külföldön is egyre gyakrabban hallható vádat, hogy — a nagyon szép Erdély története kiadása dacára — a vezetőség ez ügyben impotens, harcképtelen, s hogy ezt nem képes a nyilvánosság előtt bevallani; ennél rosszabbra hadd ne is merjünk gondolni. Arni ma Romániában történik az. már nem csak magyar ügy: általános emberi ügy is. A magyar vezetőség ritka alkalmat mulaszt el, ha ebben a helyzetben, amikor a magyar érdek egybeesik általános humanista érdekekkel, nem mer nyíltan fellépni, s erejéhez mérten pozitívan cselekedni.— Éltető J. Lajos, az Anyanyelvi Konferencia védnökségi ülésén, Sárospatak 6
