Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 3. (105.) szám
A REMÉNYSÉG TAVÁNÁL- Az ITT-OTT 1987-es magyar hetén elhangzott előadásokból -Nyeste Zoltán (Hopatcong, NJ): ALKU VAGY ALKALOM? Ábrahám pedig az Úr előtt áll vala és monda: Avagy elveszted-é az igazat is az gonosszal egybe? Talán vágynak ötven igazak abban az városban, avagy elveszted-é és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazakért, akik vágynak az városban?.............És monda az Úr: Ha találandok Sodomában az városon belül ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. És felelvén Ábrahám, monda: íme most kívánnék szólni az én Uramnak, noha por és hamu vagyok. Talán az ötvennek lészen öt híja. avagy elveszted-é az egész várost az ötért? És monda: Nem vesztem el. ha találondok ott négy venötöt.Ismét szóla Ábrahám: Talán találtatnak ott negyvenen. És monda: Nem vesztem el az negyvenért. És monda Ábrahám: Kérlek ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: Talán találtatnak ott harmincán. Felele az Úr: Nem vesztem el, ha találok ott harmincat. Monda ismét: íme még kívánnék szólni az én Uramnak, talán találtatnak húszán. Felele az Úr: Nem vesztem el az húszért. Monda végezetre: Ne haragudjék kérlek az én Uram, ha szólok csak egyszer: Talán találtatnak ott tízen. Felele: Nem vesztem el az tízért. [Ábrahám közbenjárása Sodomáért, Vizsolyi Biblia, 1. Mózes 18. 22-32] Gyerekkoromban azt reméltem, hogy mozdonyvezető lesz belőlem, vagy ha az nem sikerül, legalábbis pap. Még ez a szerényebb vágyam se teljesült, egyik testvérbátyám megelőzött: övé lett a családban emberöltők óta öröklődő palást. De ha nem is lettem pap, jutott ereimbe a prédikátor ősök véréből annyi, hogy tudnék most "dörgedelmes" prédikációt mondani a modern Sodornák bűneiről és romlottságáról. Incselkedik is velem az ördög, hogy használjam ki ezt a pompás alkalmat, hiszen mi sem könnyebb, mint egy jólismert baráti társaságnak a fejére olvasni jólismert bűneit. Én azonban már rég eldöntöttem, hogy nem Sodomáról, hanem Ábrahámról, a pátriárkáról fogok beszélni. Mégpedig úgy, ahogyan őt én elképzelem. Pontosan tudom, hogy abból, amit mostantól fogva a szájába adok, semmi sem igazolható a Bibliával. Szerencsémre, nem is cáfolható: Sodorna pusztulása után Ábrahám magános sétáinak nem voltak tanúi, én tehát nyugodtan elmondom az én verziómat. Aki nem hiszi, járjon utána__ Annyit persze tudunk, hiteles forrásból, hogy Sodorna elpusztult. "És bocsáta az Úr Sodomára és Gomorára kénköves tüzet az égből ...", olvassuk a következő részben. Ábrahám pedig — ezt már én teszem hozzá a történethez -ott áll másnap s nézi a puszta földet, ahol csak egy-két füstfelhő jelzi a bűnös városok egykori helyét. Fehér szakállát simogatva elmélkedik, ilyenformán: "Hát igen, az Gr megígérte -- épp a pusztulás előtti napon hogy fiúgyermekkel fog minket megáldani s megsokasítja maradékainkat. Nehéz ugyan ezt elhinnem, hisz rég megvénültünk mind a ketten — Sára is, én is —, emberi számítás szerint nekünk már nem lehet gyermekünk, mégsem ez az én gondom. Az Úrnak bizonyára van hatalma ahhoz, hogy ígéretét beváltsa. Az én gondom az, hogy vajon mi vár gyermekeinkre és unokáinkra. Ha végiggondolom mindazt, ami 7
