Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
1987. február 23. Egyetemi hallgató A Középnyugat egyik egyetemén Kedves László! Levelednek egyben nagyon megörültem, de egyben nagyon is lehangolt. Elsősorban, örömet okozott mert leveledből láthattam, hogy vannak külföldön született fiatal magyarok akik nemcsakhogy szépen tudnak magyarul fogalmazni, de egyben akiket érdekelnek a magyar sorskérdések, ebben az esetben a Szlovákiában élő' magyar kisebbség sorsa. SÓI, ezen túlmenően, nemcsak érdekelnek a sorskérdések, de Te hajlandó vagy időt és energiát szentelni a magyar sors jobbítására is. Ami viszont lehangolt, az az angolnyelvü leveled hangvétele. Ezzel, jó szándékod dacára, valószinüleg nem fogsz sok barátot szerezni a magyar ügynek, akár Szlovákiában, akár a National Geographie kiadó hivatalában, akár az utóbbi folyóirat olvasóközönségénél. Engedd, hogy a saját tapasztalataim alapján egy-két tanáccsal én is ellássalak kisebbségvédó' karriered kezdetén. Ne értsél félre, nem akarok kioktató professzor lenni. Azért sem, mert nagyon is emlékszem arra az időre amikor én is azt hittem, hogy az oda mondás jóttesz a közhangulatnak. Hidd el, nem tesz jót, csak uj ellenséget csinálunk olyanból, aki talán tudatlanságból—de nem rosszindulatból — irta mindazt ami Téged felháborít! Mikor olyan cikk vagy tanulmány lát napvilágot amely népünket becsmérli, vagy igazságtalanul bírálja, akkor ügyeljünk arra, hogy reagálásunk ne legyen egyszerű mérges retorzió. A személyes támadás—akár rosszindulatú vagy hibás írás ellen irányul—az olvasóban mindjárt gyanakvást kelt a támadó ellen, és olykor szimpátiát a megtámadott mellett. Ezért próbáljunk mindig higgadtak és igazságosak lenni, és ne engedjük hogy saját előítéleteink megvakitsák ítélőképességünket. Vegyük például azt a cikket ami Téged is hadjáratra indított. Kétszer is végigolvastam, hogy találjak benne annyi "bias"-t (ellóítéletet) és ,,falsehood,,-t (valótlanságot) mint amit a Te kirohanásod feltételez. Mind kettőből én is találtam példákat, de nem hemzsegtek a cikkben mint ahogy állítod. Igaz, a szlovákokat csak pozitív szemszögből állítja be. De ez önmagában nem baj, sói, nagyonis jó mert amig nem minket támad, addig informálja az amerikai olvasót arról a közép-kelet európai térségről ahol a mi népünk is kénytelen kiharcolnia mindennapi életét. Máskülönben is, az átlag amerikai olvasója a National Geographic-nak nem valószínű, hogy képes különbséget tenni a "Slovak" és a "Hunky" között. így ha a kelet-európaiakról általában lobb lesz a véleményük, akkor ezáltal a magyarok sem szenvednek csorbát. Ennek mi is csak örülhetünk. Nem azt mondom hogy megalkuvók legyünk, hanem, hogy ne vagdalódzunk. Legyünk kemények a valóság feltárásában, és ne jelzőikkel lássuk el az "ellenfeleinket," hanem megfontolt, megnyerő'érvekkel és tényekkel. A jelzők és az emócionalizmus csak ellenszenvet szít. Nekünk már ebből túl sok jutott a múltban, nem kell belőle több. És tömören írjunk, mert ami hosszú lére nyújtott, azt vagy mindjárt félre teszik, vagy nagyon megnyirbálják. 41
