Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. (106.) szám
Ez azonban korántsem problémamentes. A kétnyelvű, két kultúrához kötődő életmód veszélye, hogy az ember megérti az egynyelvűeket-egykultúrájúakat, ám azok nem értik meg őt. Ez pedig bizalmatlansághoz és feszültséghez vezethet, kivált ha az embert második "mi"-je egy olyan közösséghez köti, amely politikailag ellenlábasa az elsőnek. Egyszerűbben fogalmazva: minthogy Magyarország a kommunista táborhoz tartozik, s a kommunista ideológia és hatalmi struktúra potenciálisan mindig — s olykor cselekvőén is — ellenséges az Egyesült Államokkal szemben — és vice versa —, a magyar-amerikai kapcsolatok ápolása gyakran igen komoly nehézségekbe ütközik. De nem is kell, hogy a szóban forgó politikai rendszerek eltérőek legyenek: Románia, egy ugyancsak kommunista ország, nem egyszerűen a határain belül élő magyar kisebbség felszámolására törekszik, hanem egy olyan kisebbség felszámolására, amely — erről gyakran megfeledkezünk — régóta kétnyelvű és bizonyos értelemben két kultúrához kötődik. A világ sok más tájáról is hozhatnánk hasonló példát. Én, mint amerikai, csöppet sem vagyok büszke kaliforniai honfitársaim nemrégiben elfogadott spanyolellenes intézkedéseire (és szó van ilyenekről másutt, sőt országos szinten is); nem attól tartok, hogy valóban bevezetik, hanem hogy rossz példát mutattunk, jelképesen a világ Ceau§escui mellett téve le a garast. És ez engem, mint amerikait, megszégyenít, mint magyart, felháborít. Hogy Magyarország elnyeri-e a magyar származású amerikaiak többségének bizalmát, megbecsülését (ami, bizonyos őszinte erőfeszítések ellenére, mind ez ideig nem történt meg) — nos, ezzel a kérdéssel a "magyar magyaroknak" kell megbirkózniuk. Mi ehhez csak jó szándékú tanáccsal, segítőkész bírálattal járulhatunk hozzá — és ahol lehet, a támogatásunkkal. Remélem, Magyarország célt ér; ez közös érdekünk. Ami engem és a sok más hozzám hasonlót illeti, azon leszünk, hogy ledöntsük a köztünk még meglévő korlátokat. Az én legfontosabb leckém politikai és állampolgári ismeretekből (s ez teljes mértékben amerikai lecke) az, hogy én, mint egyén, bizonyos fokig szuverén vagyok. Ha a korlátok fennállnak is, nem kell mindig és okvetlenül figyelembe vennem őket. A közelmúltban elhunyt Szent-Györgyi Albert professzor, az egyetlen magyar Nobeldíjas, aki még "magyar magyarként" részesült e kitüntetésben, ezt így fogalmazta meg: "Én innen nagyon messze, messze élek, és sok országhatár választ el bennünket, de a szellemi életben ilyen határok nincsenek. Én egy másik országnak igyekszem a hasznos állampolgára lenni, magyarán Amerikának, de még egy nagyobb egységnek is igyekszem hasznos polgára lenni: az emberiségnek, a nagy, közös emberi célokat szolgálva. Mindez azonban nem változtat azon, hogy éppúgy magyar ember vagyok, mint valaha is voltam, és a hazám Magyarország__”— Kraft Patricia és Péter Coral Gabfes, Floridából megüzenték nekünk hogy 1987. december 24-én Anikó kislányuk megszületett! a Magyar Baráti Közösség nevében gratulálunk ennek a csodálatos Karácsonyi ajándéknak! 39
