Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 4. (106.) szám
Perczel Károly tanulmánya szerint (A bős-nagymarosi vízlépcső és a Duna menti települések fejlesztése. Városépítés. 1987 /l.sz./ csak a magyar oldali /jobb parti/ települések szennyvíztisztítási költsége Győrtől lefelé, a VATI részletes számítása szerint 1,6 -- 1,8 x 10Ft, amiből 4,5 x 10* Ft a csatornázásra, 1,2 - 1,35 x 10*® Ft a szennyvíztisztításra szükségev Ebből az összegből közel felerészt, 7,3 x 109 Ft-ot Győr mechanikai és biológia szennyvíztisztítására és az ehhez szükséges csatornázásra kell fordítani. Az országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottságának 1986. április 19—i ülésén, a Népszabadságban 1986. április 10-én megjelent tudósítás szerint "Perczel Károly meghívott szakértő — egyebek között — a tervezettnél lényegesen szélesebb körű, jóval nagyobb beruházási költséget igénylő szennyvíztisztítási program megvalósítását szorgalmazta.” "Havas Péter, a vízlépcsőrendszer kormánymeghatalmazottja . . a hatékonyabb szennyvíztisztítással kapcsolatos észrevételekre reagálva elmondotta, tudományos szakértők megalapozott véleményére építve döntöttek az elfogadott nagyarányú szennyvíztisztítási program megvalósítása mellett." Ugyanerről az ülésről később a Búvár című hivatalos környezetvédelmi magazinban jelent meg egy cikk, amely szerint Havas Péter "megnyugtatta a 'menet közben elfogy a pénz, ismét a környezetvédelem húzza a rövidebbet’ alapon aggodalmaskodókat: ekkora méretű beruházás tartalékképzés nélkül elképzelhetetlen — evégböl mintegy 2-3 milliárd forintot (2-3 x 103 Ft — V.J.) tette félre. Kifejtette: Az előkészítés alaposságát igazolja, hogy világszerte is ritkaságba menően gondos környezeti hatástanulmány készült". (Búvár, 1986. junius). Az említett aggodalommal kapcsolatban a Búvár egyik tudósítója, Garancsy Mihály még 1985-ben megkérdezte: "— Mi szavatolja, hogy a káros hatások ellensúlyozására szánt pénz rendelkezésre álljon?" A kérdésre Kollár Ferenc létesítményi főmérnök (VIZITERV) a következőképpen válaszolt: A környezeti hatástanulmányba foglalt javaslatok hasznosításának igénye már régóta megvan. A Minisztertanács (a kormány — V.J.) határozatban adott garanciát arra, hogy az összes szükséges kiegészítő létesítmények felépülnek, amelyek az esetleges káros hatások kivédésére szolgálnak." (Búvár. 1985. december). Az Országos Vízügyi Hivatal egyik elnökhelyettese, Breinich Miklós a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti és politikai folyóiratában, a Társadalmi Szemlébe (1986. 1. szám) közölt írásában olvasható többek közt ez is: "A beruházás Magyarországot terhelő összes költsége 1981. évi árszinten 34 milliárd forint, prognosztizált áron — a megvalósítás időpontjára számolva — 53 milliárd forint. Ez magában foglalja a fő műtárgyakat és az összes járulékos védelmi létesítményeket — beleértve a környezetvédelem, illetve -fejlesztés érdekében szükséges munkákat is, amelyeket a hatástanulmány körülbelül egy milliárd forint értékben határozott meg. Nem a vízlépcsőrendszer terhére, de azzal párhuzamosan vízügyi ágazati beruházásként 3 milliárd forint előirányzattal megépül Győrben, Komáromban, Tatabányán és Oroszlányban a szennyvíztisztító telep." (Az idézetben szereplő összegek sorrendben: 3,4 x 10'°, 5,3 x 10,o,l x 109és 3 x lO’Ft.) Mindezt azért idéztem ilyen hosszan, mert a legutóbbi fejlemények szerint különösen nagy jelentősége van a szennyvíztisztítók kérdésének. Az Országgyűlés környezetvédelmi és településfejlesztési bizottságának legutóbbi, 1987. december 9-i ülésén Berdár Béla Pest megyei képviselő, a Pilisi Parkerdőgazdaság igazgatója érdeklődött a bös--nagymarosi vízlépcsőrendszerhez kapcsolódó szennyvíztisztító létesítmények megépítésének lehetőségéről. A Magyar Rádió és a Magyar Nemzet híradása szerint "válaszában Zsuffa Ervin, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese hangsúlyozta, a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszerhez kapcsolódó szennyvíztisztító-hálózat kiépítése a központi források csökkenése miatt nem fejeződik be a tervezett határidőre." 28
