Itt-Ott, 1987 (20. évfolyam, 1-4. szám)
1987 / 1. szám
KISEBBSÉGBEN TÁVLATOK I-- Akarsz kirakat-várost látni? ~ kérdezte tőlem Gyuri. Elvitt Gyergyóba. Ott szépen díszelegtek a felírások a boltok bejárata fölött: "Játékok", "Gyógyszertár", "Cipők" és a többi. Beültünk egy kis borozóba, ahol székely ruhában szolgált ki a pincémé, s mindenütt az ismerős, jellegzetes piros-fekete csíkos népi szőttesek díszítették a székeket, falakat, asztalokat. Jó estét kívánt a pincérnö. - Mit parancsolnak? - kérdezte kedvesen. Gyuri rám nézett, s mosolyogva ennyit mondott: -- Látod, milyen jól vagyunk! Szemei elárulták a többit. II Amint a nagyon öregeken nem hagy nyomot a két esztendő, látszólag a kis örmény város sem változott utolsó hazalátogatásom óta. Büszkén áll még a Salamon templom, amelynek oltára előtt még annak idején esküdtek szüleim, s tíz év múlva nagynéném is. Engem is ott oldoztak fel az eredendő bűn alól: ott szundikáltam végig életem első keresztény szertartását. Emlékszem, mint gyerekek a bejárat előtt rúgtuk a fekete-fehér pettyes labdát a porban. A most már rozsdás, görnyedezö vasrácsos kerítésen szöktünk át nagyanyámék kertjébe, ahonnan egy-egy almával tértünk vissza a félbeszakított játékhoz. f Lépteim innen a sétatérhez vezetnek, ügy szívta egykor magába a fiatalokat, öregeket a sétatér, mint a tüdő a friss, hegyi levegőt. Régebb, nyáron odavitt Nagymama sétálni, az óriás gesztenyelombok alá, ahol a levelekből csipkelegyezöt készítettünk. Ha jók voltunk, lemehettünk a Szamos-partig. Kukoricásokon, mocsarakon keresztül követtük a hajszálkeskeny ösvényt, melyen egyik felöl a Szamos sáros habjai, másik felöl a csalánerdö szőrös levelei fenyegettek. Télen pedig csicsonkázni mentünk a sétatérre. Mindig csodálkoztam, hogy vajon nem fázik-e a három merev mesztelen nő, akik a sétatér főbejárata előtt ugyanazt a tánclépést teszik az év minden szakában. 11
