Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
tanúsítvánnyal kellett igazolnia, a csúcshatóság ebben is az Igazságügyi Minisztérium volt, melynek a munkatársa miniszteri titkári ranggal Dr. Bibó István volt (Dr. Soós Géza is ehhez a minisztériumhoz tartozott, amíg Szentiványi Domonkos nem vitte át magához a Külügyminisztériumba). Kertelés nélkül kell -- fájó szívvel bár — megírnom, hogy hatóságaink (a német megszállás alatt is) a hozzájuk forduló vegyesházasok ügyének intézését, ha csak lehetett, szabotálták, húzták az időt, márpedig ekkor az idő és az élet egybeeső fogalom volt. Tisztelgek viszont azoknak a keveseknek az emléke előtt, akik mint hatóságiak is emberek maradtak és kivételt képeztek. A többség szabotálása végzetes lehetett volna sokak számára, ha nincs Bibó István, aki belépett egy-egy ügybe s igen-igen hatékonyan intézkedett. Mégpedig a törvényes rendelkezések és a hiteles dokumentumok alapján. Volt azonban sok olyan bonyolult ügy is, amelyben a megmentés érdekében át kellett lépni a törvény, az emberellenes intézkedések "kerítésén." Ízelítőül ezek közül is a jelenbe idéz emlékezésem egyet s nem is a legnehezebbet. A férj vezérkari tiszt volt, a feleség zsidó származású tanárnő, aki reformátusként született és neveltetett. Egy napon a férjjel közölte felettes tábornoka — nem sokkal a 2. magyar hadsereg Ukrajnába küldése előtt —, hogy ha nem válik el feleségétől, a frontra kénytelen küldeni. Az alapjában véve megértő tábornok azt is értésre adta, hogy neki csak válási papír kell, vagyis senki sem fogja ellenőrizni, hogy együtt él-e "volt" feleségével vagy sem. A férj nem akart belemenni ebbe a "játékba", de felesége erélyesen követelte, hogy tegyen eleget ennek a formaságnak (féltette a férjét). Végül is végbement a válási tortúra s a válóperi ítélet jogerőre emelt határozatát a férj bemutathatta tábornokának. De jött a német megszállás és a törvényes házassága idején "árja-párja" feleség a válás folytán minden mentességét elveszítette, várt rá a sárgacsillag, az összeköltöztetés, a gettó és a deportálás. Ekkor jött — vagy inkább rontott — be hozzám az őrülés határáig jutott férj. Mint egy tehetetlen gyermek sírt a vezérkari ezredes. Mikor megnyugodott, elmondta, mi a kérése. Intézzem el, hogy valamelyik magas fórum meg nem történtté tegye válásukat. Mielőtt hozzám jött volna, Ravasz püspöknél kért audienciát, de a püspök beteg volt és a titkárnője, Juszkó Eta tanácsolta az ezredesnek, hogy forduljon hozzám: "Ha valaki, — mondta neki Eta — hát csak Éliás tiszteletes úr tud segíteni." Ez a hír rólam nimbikusan terjedt el városszerte, nem volt realitása, elviselhetetlen terheimet feleslegesen fokozta: ebben az esetben mégis valóság lett belőle. Mert Bibóhoz rohantam ezzel a súlyos problémával. Kétségekkel telve, hiszen a megoldás a lehetetlenség netovábbjának tetszett. S mégsem, mert Pista segített: a fiktív válóperes iratokat előásatta a vétívekkel együtt és az enyészetnek adta, egyben átnyújtotta az elgyötört házaspárnak az "árjapárja" tanúsítványt. Sok más közös akciónkról írhatnék, olyanokról is, amiknek a bizarr voltát csak egy formabontó abszurd-drámaíró idézhetné elénk valósan. Hogy a korról közelebbi képet adjak, ismertetek egy ilyen bizarr esetet. Az utóbbi két évtized magyar drámatermésének egyik kiemelkedő gyümölcse volt a "Menekülés a börtönbe" c. TV- dráma. Nem tudom, hogy a szerző honnan vette az ötletét, de nem tartom kizártnak, hogy valaki azok közül mondta el neki, akik megélték a Bibó-Kárpáti-Éliás akció vállalkozását. A vállalkozás tárgyi alapja az a valóság volt, hogy a német megszállás előtt és alatt is a börtön jelentett az ennél sokkal végzetesebb sorstól fenyegetettek számára biztos menedéket, mert az igazságügyi vonal egészen a Szálasi-rémuralom idejéig szuverén, autonóm és "tabu" volt: intézkedéseibe és intézményrendszerébe más minisztériumnak vagy hatóságnak nem lehetett beleszólása. Ha tehát valaki veszély-helyzetbe került, ki lehetett emelni ebből egy jogerős börtönbüntetést kiszabó ítélettel. Nem mellékes, hogy a lehetőséget erről Bibó István vetette fel, de közölte, hogy idő kell hozzá, míg "beszervez" az akcióhoz egy budapesti büntető bírót, örömmel közölhettem Pistával, hogy egyik igen közeli barátom — Dr. Kárpáti Géza törvényszéki egyesbíró — személyében megvan, akit Pista 29
