Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
Nt. Horváth Erzsébetnek: Kedves Erzsók, a leveled vevém, és hidd el, nem kívánlak Tégedet egyebüvé még most sem mint közénk, mely óhajom megerősítem immár harmadszorra, ellátván ezúttal pecséttel is az invitációt, melyet az ügyintézés kedvéért a helybeli nótárius is láta, midőn előtte azt szubszkribiáltam, igazolván, hogy én biz én vagyok, és senki más. Dicső dolog lehet részesülnöd ily disztinkcióban, hisz eddig sohsem kellett még pecsét, sem Csoórinak, sem Pomogáts Bélának, s a többinek. Nehogy úgy járj viszont, mint hajdan az a francia poilu a Dunkerque című régi, ócska filmben, aki, hogy Angliába kiürítsék őt is, felkeresett egy angol ezredest, s megkérte, hogy állítson ki neki egy hivatalos dokumentumot, amelyet majd a hajón fölmutathat. Az ezredes készséggel megtevé, pár sort firkanta egy darab papírra, s már nyújtá is oda a franciának, de ez azt kérdé: — No, és a pecsét? — — Ja úgy — csodálkozott az ezredes —, S milyet óhajt? Kereket, szögletest? lm itt van egy. Ez biztos megteszi. — Monjam tovább? A poilu átveszi az igazolványt s avval boldogan rohan a martra, a csónakok felé, föl is jut egyre, ki egy brit hajóhoz, a kötélhágcsón fölkapaszkodik a fedélzetre, ahol a papírt egy őrmesternek bajsza alá tartja. Az meg se nézi. Mit számít neki a kerek stempli vagy a szögletes! S — Coki! — lependeríti a szegényt a hajóról az árba. — Nem a jog, a formaság a döntő, a pecsét, hanem hogy kik vagyunk, kit ismerünk. Ott nálatok legalábbis így van, ám volt még így se nem is olyan rég, és lesz még jobb is, biztos vagyok benne: majd eljön annak is az ideje, hogy szabadon utazhattok ti is, meghívó nélkül, saját erőtökből, felemelt fővel, nem mint koldusok! —éji ITT-OTTnak: Program összeállításban jó lenne ha több gondot fordítanátok az aktuális problémáinkra és nem merülnétek bele annyjra az irodalomba, amely szerintem és a nagy többség szerint szintén, csak a sznábisták [sznobok] csemegéje. Addig tagságom megtartom és a könyvek kiadását támogatom, de mélyebben nem tudok bekapcsolódni mert nem érzem magam otthol. — Kovács István Éltető J. Lajosnak: ...Köszönöm mindazt, amit értem tettetek. Erkölcsi szempontból számomra ez az oxigént jelentette, különben megfulladtam volna a mocsárgőzben. Amióta elmentetek, folytatódik a hazudozás, a manipuláció ... E közben pedig, amint hallom, az általam utált Nemzetőrben csonkán-bonkán közöltek az ITT-OTTban megjelent szövegből. Mindez pedig [egyes magyarországiak] butaságát minősíti. Egyszerűen bátorítják a jobboldalt, mintha keresve keresnék a feszültséget, hogy azt mondhassák: íme ezekkel nem lehet szót érteni ... Mindenesetre fontosnak ítélem hogy a párbeszédet ne szakítsátok meg, hogy ne folytassatok sérelmi politikát, mert az előbb-utóbb passzív rezisztenciába szorítja a cselekedni képes értelmes embereket is. ... Velem senki nem áll szóba, az utcán nagy ívben elkerülnek ... -Köteles Pál, Debrecen Jobbágyi Lászlónak. Honolulu: Köszönjük leveled, s az ausztráliai Szabad Magyarság oldalait. A "vörös ITT-OTTról" szóló megjegyzéseiket nem tartom válaszra érdemesnek. Kazár Lajos kiváló amerikai egyetemen, a bloomingtoni Indiana Universityn doktorált. A Szabad Magyarság ama következtetése, hogy Kazár a doktori címet bitorolja, mivel az ITT-OTThoz küldött levelét doktori címe elhagyásával szignálta, nevetséges. Amerikai szokás szerint — az orvosokat kivéve akkor, ha mint orvosok, nem mint magánszemélyek írnak — aláírásnál ritkán használjuk a doktori címet s az ITT-OTTban általában az itteni szokást követjük. —ejl ITT-OTTnak: Érdekesnek ígérkezett Kovács Beáta interjúja dr. Kőrössy Katalin bőrgyógyásszal ("Ép testben ép lélek," ITT-OTT 19:1). A cikk rámutat a divatos napfürdőzés káros következményeire: a bőr idő előtt megöregedhet és bőrrák fejlődhet ki. Mivel az orvos feladata nemcsak a betegség gyógyítása hanem megelőzése is, többek között felvilágosítással, ezért ez a téma nyár 40
