Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
M. KIR. POSTA Az MBK Tanácsának: Hosszas latolgatás, gondolkozás után, annak reményében fogok tollat, hogy talán visszatéríthetem az MBK-t arra az útra amelyen elindult. Arra az útra, amelyen még helyet talált mindenki akinek fontosabb volt magyarsága, mint politikai vagy ideológiai lojalitása. Arra a légkörre gondolok, mely bölcsője lehetett volna, s mely még mindig bölcsője lehet az amerikai magyarság erőre ébredésének. Arra a fórumra gondolok, melyen megszülethet az amerikai magyarság egységes közvéleménye. Tudom, hogy távolabb vagyunk e céltól, mint valaha, tudom, hogy a vallásalapítás kátyúja után, most a politizálás szakadéka felé halad szekerünk. Ennek ellenére hiszem, hogy betölthetjük történelmi hivatásunkat. Hiszem, hogy túljuthatunk ennek az anyanyelvis politizálásnak átkos fázisán. Hiszem, hogy lehet még olyan szervezetünk melyet támogat az amerikai magyarság. Lehetnek még olyan vezetőink, kik politikai erejük tudatában tetteket mernek majd követelni a magyar kormánytól, s e követeléseket az amerikai nagykövet közvetíti majd. Hiszem, hogy kinőhetjük a jelenlegi szétszórt pápua-törzs állapotot, melyek másra nem jók, mint hogy meghallgassák a Magyarországról hívott vagy küldött misszionáriusokat, de önálló egyéniségük, kultúrájuk, céljuk, véleményük nincs. Hiszem végül azt is, hogy visszatéríthetjük az MBK-t a politikamentes nemzetszolgálat útjára anélkül, hogy közben bárkivel összevesznénk, bárkit leváltanánk. Azt, hogy milyen erős lett az MBK-ban az anyanyelvis politizálás mutatja, hogy a Magyarok Világszövetségének négy amerikai védnöke közül három egyben e levelem olvasója is. Mellékelem az utolsó két TanácsgyOiés jegyzőkönyvi kivonatát, melyekből sokminden kiderül: Az is, hogy B. tőlem jobban félti [Éltető] Lajos emberi jogait, mint szegény K.-ét a BM-től. Az is, hogy Lajos inkább válna meg az MBK gondnoki tisztétől, mint az Anyanyelvi Konferencia védnökségétől. Itt tart most az MBK fontosságában is, jellegében is. Hogy mi jót értek el a K. féle "Egyenrangú együttműködők” nem tudom, de azt látom, hogy létrehoztak egy olyan polarizált légkört, melyben elvesznek az arányok, eltompul a tisztánlátás, s lassan már azt is elfelejtjük, hogy hazánkat nem Tollas, hanem az oroszok tartják megszállva. Ha azt akarjuk, hogy az MBK több legyen, mint egy anyanyelvis frakció, akkor ezen változtatni kell! A változtatásnak nem az a célja, hogy az egyik frakció helyett a másik kerekedjen felül, hanem az, hogy az MBK-t kiemeljük a politika mocsarából. ... Az M. által használt listán kívül [az MBK Tanácsának névsorán kívül] elküldöm e levelet V.-nek ... s Csoóri Sanyinak is. [Somogyi] Csillának s [Ludányi] Panninak ezúton is megköszönöm jóleső támogatásukat, s nagyon remélem, hogy idei közgyűlésünkön sikerül majd megoldást találnunk ezekre a problémáinkra. — Lipták Béla, Stamford, Lipták Bélának: Az MBK-ban még mindig helyet talál mindenki, akinek fontosabb a magyarsága, mint politikai vagy ideológiai lojalitása. Félek azonban, Te nem veszed észre, mennyire ideológiai töltetűvé vált az, amit Te magyarságnak tartasz. Vallásalapítás sose volt, kátyú sincs. Vallásos szervezet van. Te nem veszed tudomásul. Sajnálom. Hogy önálló egyénisége, kultúrája, célja, véleménye csak annak lehet, aki nem hallgatja meg Csoóri Sándort, Czine Mihályt, Köteles Pált, Pomogáts Bélát s a többieket, nagyon zavaros megállapítás. Magyarországról meghívott vendégeink voltak ok, s ha misszionáriusok, nem a rendszeréi, és bizony mindkét irányban. Csoóri pedig hogy érezhette magát soraid olvastán? Annak ellenére, hogy az "egyenrangú együttműködők" megjelölést nem tartom szerencsésnek (de csak azért, mert Nagy Károly kiváló cikkét [Nyugati Magyarság, IV. évf. 11-12. sz. (1985 nov.-dec.), 1, 7] nem olvashatta mindenki, anélkül pedig 38
