Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 2. szám
félreérthető), meg vagyok győződve, hogy jó és hasznos, ha a nyugati magyarságnak van becsületes képviselete Budapesten; jobb, mintha nem volna, s jobb, mintha volna, de nem becsületes. Emigrációs követelések, melyeket az amerikai kormány memorandumként átnyújtana a magyar kormánynak? — Nem tudom, Te milyen világban élsz, de nem az enyémben. Követelés nincs, csöndes diplomácia azonban van, sőt ez az egyetlen, ami még van, és nagy türelemmel, a személyi kapcsolatok fejlesztésével minden irányban sok apróság megvalósítható, megváltoztatható, sok kicsi pedig, úgy mondják, sokra megy. A polarizációért pedig éppen azok felelnek, akiknek kényelmesebb volt a helyzet anno dazumal, mert egyszerűbb volt, feketefehér (avagy vörös-zöld). Én őszintén örvendek annak, hogy lám, az MVSZ rendezésében Te is előadást tarthatsz Pesten, hogy fiad ott tanulhatott, mi több, hogy mártírsírokat kutathattál a hatóságok hallgató tudtával, s hajad szála sem görbült meg miatta. Mégiscsak javult sokminden, talán az orosz megszállás is elviselhetőbbé vált, ki tudja? A tollasok nem Magyarországot tartják megszállva, de az emigrációt. Mellesleg, tipikus módon az Amerikában és Nyugat-Európa nem semleges államaiban élő, magát nemzetinek tituláló emigráció (amelyet azért nem tartok igazán nemzetinek, mert magyar szempontból kontraproduktiv a működése), konzekvensen olyan nyugati politikát támogat, amely a szovjet haderők magyarországi "állomásozásának” meghosszabbítását a végtelenségig biztosítja. Jutott-e már eszébe ennek az emigrációnak pl. az, hogy a Gorbacsovféle kölcsönös haderő-csökkentésre tett javaslat, amit még jobboldali amerikai körökben is megfontolandónak vélnek, hasznos lehetne magyar szempontból akkor, ha megvalósításának egyik feltétele az lenne, hogy magyar területre is kiterjedjen? És miért ne, elvégre Magyarország nem határos sem a NATO államaival, sem olyan, a Varsói Szerződéshez tartozó állammal, mely azokkal határos, és amely csak magyar területen keresztül támogatható szovjet részről! Mikor követelünk tetteket e téren ott, ahol tényleg követelhetünk mint választópolgárok; az amerikai kormánytól? Javaslatoddal kapcsolatban pedig (hogy ne lehessen vezetője az MBK-nak az, aki magyarországi szervezetben tisztséget vállal) csak ennyit: nem az én emberi jogaimról volt szó csupán (a másik két célzott nem tagja a Tanácsnak), hanem az MBK jellegéről. Nem úgy igaz, hogy inkább megválnék az MBK gondnokságától mint az MVSZ-szel való kapcsolatomtól; hanem úgy, hogy még tagja sem óhajtanék lenni olyan magyar szervezetnek, mely becsületemet kérdőre vonná, szabadságomat korlátozná, —éji Éltető J. Lajosnak: Ha egyszer netán találkoznánk, majd hosszú előadást kell tarts számomra arról, hogy is van az, hogy Te, aki úgy járkálsz haza, mint egy hétvégi kirándulásra, sót fiad is Magyarországon tanul, hogy "mered" közölni mindazt, amit az ITT-OTT általam ismert egyetlen számából láttam (beleértve a Mocsári történetet és egyebeket, csak az enyémek közül). Nem ironikus szemrehányás ez, sőt, én is azt hiszem, hogy ez volna a követendő út, de itt, legalábbis az én kis békaperspektívámból — mert itt igencsak kevesen vagyunk és tán sokat mondok, ha tíz magyarral tartunk kapcsolatot — meglehetősen rendhagyó dolog. Szóval, csak semmi félreértés! Fölöttébb tisztellek érte! — Elekes Attila, Milano Elekes Attilának: Hát nem éppen úgy járkálok haza mint gondolod, de amit fentebb leírtam, a magyarországiakra is vonatkozik: ha szabadságomban korlátozni akarnának, nem mennék haza. Ezen kívül csak egy titka van magyarországi "sikeremnek": az udvariasság. Éltető J. Lajosnak: Éltetők Éltetője, Kedves Lajos! — Köszönöm a meghívókat és a velem való törődésedet (ki tudja, hogy már hova kívánsz engemet), igaz, ennyi bonyodalmat nem akartam neked, de ilyen az ügyintézés. A püspököm aláírta az útlevélkérelmemet, de a meghívólevelet nem fogadták el az illetékes hivatalban, mondván: nincs rajta pecsét és a közjegyző sem látta. Ha még nem fogyott el a türelmed ... kérlek, küldj egy másik, szép meghívót ...— Nt. Horváth Erzsébet, Budapest 39
