Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
is, a nemzeti kisebbségek kultúrájának és kollektív egyéniségének erőszakos visszaszorítására, végső soron a kisebbségek teljes beolvadására törekszik, vagyis a jelenben is a nagyromán nacionalizmus hagyományos stratégiáját követi. A nemzetiségi kultúra, az anyanyelvi oktatás és a sajtó működése mind szükebb keretek közé szorul, a közvetlen irodalmi hagyományok ápolása is mind nehezebbé válik. Gáli Ernőnek a Korunk, Huszár Sándornak A Hét éléről kellett távoznia, visszaesett a magyar nyelvű könyvkiadás, és mint az 1981--ben közreadott A ROMÁNIÁI MAGYAR NEMZETISÉG című kiadványból kitetszik, a magyar könyvek összpéldányszáma 1974 és 1980 között több mint húsz százalékkal csökkent, és ez a folyamat azóta is tovább tart. A romániai magyarság és a magyar-román együttélés ellen irányított támadások -- amelyek közül a hazai és külföldi magyar közvélemény elsősorban Ion Lancranjan politikai pamfletjének vádjait ismeri - ugyancsak nehezebbé tették a nemzetiségi irodalom intézményrendszerének működését. Ebben a helyzetben az irodalmi kultúra művelőire mind nagyobb felelősség és mind több feladat hárul, a nemetiségi irodalom megüresedett őrhelyeit a fiatalabb nemzedékek képviselőinek kell betölteniök, ennek az irodalomnak oly sok áldozattal és szellemi erőfeszítéssel emelt építményét nekik kell tovább erősíteniük. Mindez fokozott készenlétet és hivatástudatot követel: a nyolcvanas évek romániai magyar irodalma sem vállalkozhat kevesebbre, mint hogy egy emberi közösség történelmi és nemzeti öntudatának felelős gazdája, törekvéseinek szószólója, üzenetének továbbítója legyen. Nekünk - az anyaország és nagyvilági magyarságnak - e nemes és áldozatos hivatás betöltésében kell erőnk szerint támogatnunk az erdélyi magyar irodalmat. PÜSKI SÁNDOR hetvenötödik születésnapja alkalmából Az ITT-OTT folyóirat és a Magyar Baráti Közösség elismerésének, szeretetének éstiszteletének akar eleget tenni azzal, hogy egészséget és további jó- és sikeres munkát kíván Püski Sándornak és családjának. Mi is csatlakozunk Borbándi Gyula megemlékezésének záró szavaihoz (Nyugati Magyarság 1986. április), hogy: "A hetvenötön tül abban a biztos tudatban haladhat a nyolcvan felé, hogy nemcsak háza vált magyar művelődési központtá New York kőrengetegében, hanem hazai és külföldi munkássága immár irodalomtörténeti jelentőségű és a magyar könyvkiadás története sem írható meg anélkül, hogy abban Püski Sándor munkája és szerepe ne kapjon a nagyoknak kijárd méltó helyet." Isten éltessen Sándor bátyánk! 38
