Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

IM MK MIDIE HAM Huszár József Életének 82. évében 1985. jtílius 9-én visszaadta vitéz nagyajtai Huszár József nemes lelkét Teremtőjének. így kaptuk az értesítést Huszár József bátyánk haláláról. Azt is megtudtuk, hogy jtílius 13-án volt a btícstíztatása a clevelandi Első Magyar Pres­­biteriánus Egyházban és hogy porait a Szabolcs megyei balkányi családi sírboltba fogják elhelyezni örök nyugalomra. Azóta ez már biztos meg is történt, és a hazai égbolt alatt alussza örök álmát. Mi is szeretnénk btícstízni tőle, hisz megszerettük és ő minket is szeretett és évről-évre találkoztunk vele vagy a Csatakva Tó vagy a Reménység Tó partján. Sőt, az utolsó években mindannyiunkat nagy szomorúság töltött el amikor megtudtuk, hogy egészségének hanyatlása miatt ezekre atalálkozókra már nem tud eljönni. Mivel teme­tésén sajnos hivatalosan nem volt ott az MBK, csak így utólag tudunk elbúcsúzni tőle. Katonatiszt volt, magyar királyi honvéd őrnagy, aki megállta helyét a fronton is, és a meneküléssel járó viszontagságokban is. Családapa volt, aki mindig erős támasza volt gyermekeinek, családjának. Ezen kívül közösségi ember volt, aki mindig kivette részét az olyan munkából, amit hasznos magyar munkának tekintett. Táglátőkörü művelt ember volt, aki nem engedte, hogy akár ideológiai divatok, akár az emigrációs szerve­­zősdi elrabolják idejét attól, ami lényegesebb volt, gyermekei nevelésétől. Kedves úri ember volt, a szó legnemesebb értelmében. Példaképe volt a jó viselkedésnek, a jó modornak és a jókedvnek. Időskorban is, amig egészsége megengedte, vívni járt és komolyan vette a testedzést, és a görög mondást, hogy ép lélek az ép testben. Minden korosztállyal jól kijött, ha szellemi frissességgel találkozott. Kedélyes, pozitív egyé­nisége, mindekire hatott. Hiányolni fogjuk Huszár József bátyánkat mint embert, mint jó barátot és mint kiváló magyart. De marad nekünk az emléke és a példakép! (1. a.) Kertész István az indiánai University of Notre Dame tanára, január 26-án szívroham következ­tében nyolcvankét éves korában váratlanul elhunyt. Vele nemcsak az egyetemes magyar­ság veszítette el az egyik kimagasló tudású szellemi vezető--egyéniséget, de az Ameri­kai Egyesült Államok és a nemzetközi tudományos világ is. Kertész István 1904. április 4-én született. 1926-ban szerezte meg a jog- és államtudományi doktorátusát s egy ideig a Pázmány Péter Tudományegyetemen tanított is. 1931 és 1935 között a magyar kormány nemzetközi jogi szakértőjeként szolgált, majd a Rockefeller és a Guggenheim Alapítványok keretében két esztendőt töltött az Egyesült Államokban. 1938-tól kezdve a magyar külügyminisztérium, főként nemzetiségi ügyekkel foglalkozó tisztviselője volt, 1942-ben a bukaresti magyar követség elsőtitkára. 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom