Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Es nem sokkal később jött a további jelzés: csomag Tokyoból a Körösi Csorna Központ japán és magyar tagjaitól. Sajnos a küldeményt személyesen nem vehettem át, de a családom megkaphatta. Majd december elején érkezett egy kedves névnapi csomag Párizsból, januárban pedig nyolc üdvözlet Magyarországról, Svédországból és az USA-ból, angolul, franciául és magyarul: majd húsvét előtt ismét kaptam egy csomagot a Connecticut-i Greenwhich-böl. De a feleségemtől kapott hivatalosan engedélyezett havi csomagküldemények tartalmából is láttam, hogy róla sem feledkeztek meg. Es éreztem, hogy ami eljut hozzám, az csupán töredéke az együttérzésnek. De a feleségemtől, az édesanyámtól és a nővéremtől kapott levelekből a sorok közül kiolvastam, hogy az együttérzésnek hozzám eljutó jelzéseihez hasonlókat, sőt nyilván sokkal többet kapnak ők is.Ezek erőt és bizalmat nyújtanak nekik, de bizonyosságot is arról,hogy a valóban barátinak mondható kapcsolatok kiállják a politikai eröszakhelyzetek próbáját is, valamint arról is, hogy létezik a legnagyobb távolságokat is áthidaló emberi összetartás. Azonban ez nem csupán őket erősítette, hanem közvetve engem is, mert megnyugtatott, hogy azok akik legközelebb állnak hozzám érzelmileg, nem érzik elhagyatva magukat. Ettől egyre erősödött a lelki nyugalmam, a hitem és nőtt bennem a bizalom. Es amikor áprilisban megtudtam, hogy március végén az államügyész visszavonta mind az 1982 decemberében, mind az 1985 februárjában benyújtott vádiratot, már biztos voltam abban, hogy a demokrácia elve ebben az ügyben csatát nyert az önkénnyel szemben. Csupán az 1985 május 10 után - az összesen 470 napig tartó bírósági ítélet nélküli fogságomat követő szabadulásom után -- tudtam meg, hogy a hitem valóban racionális volt, mert az amit értesülések híján sejtettem, valóban létezett. Most, visszatekintve úgy ítélem meg, hogy a szolidarizáló és a szabadulásomat követő megnyilvánulások és tettek közül hacsak egy is hiányzott volna, eredményük kétségesebb lett volna. Az anyagi és idöáldozatok mind itthon, mind a világ egyéb pontján, Magyarországon, Ausztriában, Svájcban, Olaszországban, Franciaországban, Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, Angliában, vagy Ausztráliától Argentínán, Brazilián és Venezuelán át Washingtonig, New Yorkig, Chicagóig és beleértve az USA más helységeit is, és Ottawától Torontóig, de minden bizonnyal még másutt is amiről nincs tudomásom - mint ahogy rejtve maradt előttem a börtönbe kapott némely levél feladója is -- mind-mind nyílásra mozdították a börtönöm ajtaját. Hozzájárult ehhez a hazájukon kívül, az emigrációban élő magyarok, szlovákok és csehek sajtója is, és a hírügynökségek, valamint a világsajtó, az AFP, AP, UPI, Reuters, Die Presse, The NY Times, Zürichsee Zeitung, Le Monde, a BBC, az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió magyar és csehszlovák szerkesztősége stb. Sorolhatnám tovább, de minek, hiszen mindent és mindenkit úgysem nevezhetek meg. Van akit tapintatból nem, van akit azért nem, mert egyszerűen nem tudok róla. Persze mindez kevés lett volna ha a nemzetközi tekintéllyel rendelkező személyek, társadalmi szervezetek, félhivatalos és hivatalos intézmények nem erősítették volna kiszabadulásomat vágyó és szorgalmazó egyéni és tömegérzelmeket valamint tetteket.. Ennek érdekében alakúit - egyéni kockázat és anyagi áldozatok árán - a budapesti "DURAY BIZOTTSÁG”. Ezt tette nem csekély személyi és anyagi áldozattal a New York-i Hungarian Human Rights Foundation (azaz a New York--i Magyar Emberi Jogok Alapítványa) és a csehszlovákiai Magyarok Bizottmánya Amerikában, továbbá az Amnesty International, az International Human Rights Law Group washingtoni ügyvédi szervezet, a nemzetközi Pen Klub amerikai tagozata nevében Galway Kinnell a tagozat elnöke, valamint négy amerikai író: Norman Mailer, Arthur Miller, Allen Ginsberg és Kurt Vonnegut, az USA szenátusának két tagja: Charles Percy és Robert Dole szenátusi bizottságok elnökei, az USA képviseiöházának tagjai: Lantos Tamás és John Edward Porter további harminchat képviselőtársukkal az amerikai u.n. Helsinki Bizottság elnöke Dante B. Fascell, a Washington Legal Foundation, az Európai 27
