Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
ÜZENET Mózsi Ferenc: EPPEN IDEJE. . . "... A magyarság történelme során sajnos sok kontraszelekciós hullámot megélt. . ." (Csurka István) Éppen ideje, hogy a "passzív rezisztencia bajnokai"-ból aktívabb ellenállókká lepjünk elő. Kint és odahaza is. Nem véletlenül választottam mottóul Csurka szavait. Igenis ÚJ MAGYAR ÖNÉPÍTÉSBE kell kezdenünk, de minél hamarabb, míg nem késő. Nem a reménység sajtján károgó varjúként akarom toliam tépdesni és nemzetiszínü alsónkat már--már unottan tisztába tenni. Lehetetlen nem észrevenni a változatos változásokat. A történelem vihara több hullámban vert el bennünket, bizonytalan helyzetünk zátonyán nem mindig volt időnk és lehetőségünk megpihenni. Babérleveleink könyörületes koszorúja is felsebezte homlokunkat és akaratlanul is kicsordult a felelősség. Véreinkért. Sebeinket már majdnem elvakartuk. Csak a szándék nem gyógyul, mert az indulat nem hegged. Van akit az elégedetlenség rugója nem repített ki, hanem megtanított egyhelyben sajogni. A feladatok felgyorsították az ütemet. önpusztító nép vagyunk és ebben szinte kéjelgünk. Minden okunk megvan a kiválasztottságra, de még mindig nem elég a vérleckeböség. Érdekegyesítésre összpontosítás helyett a magunk kis izolált, vakolt, világmegváltó akciónkat gajdoljuk. A Nyolcadik Törzs luxus-katonái vagyunk. Megérkeztünk Kompótországba és beföttes üvegeinkről azonnal leáztattuk a címkét. Jelentőségünk is megkopott. A távolság egyre nőtt. Lelkűnkben is. Cifra pusztaságban riadtunk fel. Már álmaink sem tartanak ébren. Eltávolodtunk a valóságtól. Aki önként választotta a könnyebbnek sem tűnő elszakadást, az ma nem tehet egyebet mint cinkos kibicként szurkol az otthoni játékosoknak, mert vérre megy. Állítólag magunk választottuk ezt a döbbenetes demokráciát. Hol vagyunk még a pántlikás pluralizmustól? Házi tűzhelyeken saját pecsenyék kozmáinak. Amikor örtüzhelyeken kellene közös lakománkat fogyasztani. Ki-ki saját pecsenyéjét sütögeti és saját bőrét, készítgeti. A vastag börüeknek egyszerűbb. A vásárra kényszerített portéka nem mindig kelendő. Mindent megértek, csak a közönyt nem tudom elfogadni mint álláspontot, mert a küzdelemből - mégha néma is - még a távolmaradás is káros! Nem repedt lélekharangokat kívánok kongatni, csak fontossági sorrendben a szennyest teregetni. Magamnak is tartozom egy vallomással. Kijövetelemkor becsaptam magam az ajtóval együtt. Ha azzal a lendülettel maradok, amivel kilódultam, akkor ma hasznosabbnak érezném tétovaságom. 23
