Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 1. szám
Nem valószínű az, hogy aki elhagyja a sáncot feladja álláspontját is. Itt kinek bizonyítgassam? Sok minden megváltozott idekint is. Először is nem találtuk meg az Emigrációs Toborzó Irodát.. Szinte szervezetten züllöttünk a világ minden tájain. És ez nem azoknak a hibája, akik végig kitartanak görcsösségük mellett. Mert az dicséretes. Csak közben nem veszik észre, hogy minden kornak sajátos hanghordozása van és a diaszpóra * disszonancia. Az idekintröl puffogtatott programoknak kilövési ideje lejárt! Ehelyett tüntetőleg odafigyelnünk kell: ”. . . nyomós körülmények sürgetik, hogy keressük a kiutat társadalmunk romló állapotából és az ország nehéz helyzetéből. . ." (Donáth Ferenc). Ez otthon hangzott el, nem kinti uszítás. Vigyázó szemeinket csak az új rendet építeni akaró ország felé vethetjük, de csak kellő alázattal és segíteni kész önuralommal. Ha elvágom a köldökzsinórt, ami számomra az anyanyelvi szintű kultúra, akkor én sorvadok el -■ fogalmaztam meg tíz évvel ezelőtt házi lelkiismeretem számára. És ha az érzékszálaimat is elvágom, akkor mi fűz továbbá a magyarsághoz? -- folytathatnám. Nem maradhatunk közönbösek sorskérdéseink iránt. Számomra itt kezdődött a kapcsolat újrafelvétele. Mint egy perújraí elvételi kérelem. Sajátos körülményem is döntően befolyásolt. A kinti legfontosabb feladat: a megörzödés (a megmaradás helyett ezt inkább így vallom, mert csakis rajtunk múlik) és az otthoniak felé a dörömbölő jószándék. Tizenötéves perifériális küzdelmemben elszigeteltnek éreztem magam. Most? -méginkább elkötelezettnek! Már nem a pálya széléről lesem a lesántult kiesőket, hanem még esélyes labdaszedöként reszkethetek a gólokért. Mindenki saját lelkiismerete szerint döntse el, hogy melyik bíró sípjára ügyel. Már annyi luftot lőttünk, hogy éppen ideje lenne bőrbe is rúgni. Egymás érzéketlen szapulása helyett törődjünk a játékszabályokkal inkább! Engem nem zavar az, hogy nem értenek, csak tetteimet ne magyarázzák félre és ne tetetéssel színleljenek. Egyik holló sem vájja ki a másik szemét, de mi bebizonyítjuk, hogy szürke vetési varjakként egymásét csipkedjük. Ahelyett, hogy résztvennénk a betakarítási munkálatokon. Otthonról a lélek új mérnökei felénk is nyújtják segítő tervrajzukat. Csak aki vak, az igazán béna és süketek közt cinkos. Vétkeink közé sorolhatjuk a szemellenzöt is, amit sokan felújítva és felváltva hordanak. Csoóri Sándor "ELTEMETETLEN GONDOK A DUNATÁJON" címmel beszélt a Monori Tanácskozáson a gyűlölködés "erkölcsi jogágról. úgy látszik, hogy a szellem trónfosztása még nem fejeződött be. Az érdektelenség pribékjei még mindig dúlnak. Kenedi János már így teszi fel a kérdést: DEMOKRATÁNAK LENNI; IGEN, DE MIÉRT? Ugye ez idekint is érthető? Kis János már a korlátáinkról és lehetőségeinkről beszél: ”. . . Egyre több jele van, hogy az ország belefáradt a fél évtizednél régebb óta húzódó válságba. . . Az emberek . . . Programra várnak. . .” 24
