Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
bajtársának, tiszttársának a hozzá fűződő élményei nagyonis érdekelnek.) Remélem — amint az előbbi ITT-OTT -- ez a szám is elér hozzád, és akkor ismét felveszed velem a kapcsolatot. Éltető Lajosra vonatkozó megjegyzéseid nagyon elszomorítanák. De tudom, biztos vannak mások is akik hasonlóan érezhetnek és ezért érdemesnek tartom, hogy megállapításaidra én is reflektáljak, mert én Lajost személyesen is ismerem, és ezek alapján talán hitelesebb dolgokat tudok mondani róla. Lajos tényleg nagy befojással volt és van rám. De nem beteg és silány ember, mint állítod, hanem tág látókörű, őszinte, és szorgalmas szolgája a magyar megmaradásnak. Ezen a téren -- a szétszórtsági magyarság jövőjéért, és az elszakított területeken élő magyarságért — többet tett és tesz, mint a külföldi magyarság 99 százaléka. A rengeteg szolam-puffogtatás és melldöngetés helyett, és az emigráns acsarkodás helyett: dolgozik! Folyóiratot szerkeszt, diákcsere programot biztosít, istápolja a közösségi munkát a külföldi magyarság életében, mind Portlandban, mind világszerte. Családjában, egyéni eleiében is fontos a magyar öntudat és a magyar értékek őrizése. Amerikai, nem-magyar származású felesége, Zsuzsi, szépen, választékosán beszel magyarul és három gyermeküket, Tast, Bandit és Lillát szintén megtanították magyarul. Közösségi élete Lajosnak — példamutatás. Sok emigráns tanulhatna tőle! Én sem értek Lajossal egyet mindenben. De emberi és magyar értekét ismerem és becsülöm. S ezáltal úgy érzem, hogy épp apám emléke miatt nem szakíthatok meg vele "minden kapcsolatot." Ha jól emlékszem, apámnak nagyon era's m e g g y őz cTd é s e volt, hogy mint honvedtisztnek, neki az öröi< magyar érdekeket keli szolgálnia, nem pedig ideiglenes pártpolitikai, vagy rendszerekhez kapcsolt célokat. Így neki nem kellett sem a nyilas, sem a kommunista alternatíva. Szolgálta a Horthy kormányt amíg az létezett, aztán pedig tovább harcolt, mert nem tudta elképzelni, hogy a szovjet "felszabadítás" jó az örök magyar megmaradás szempontjából. Amint már tapasztalhattuk, ebben teljesen igaza volt -- és van. De ugyanakkor minden történeti pillanatban a megadott keretek között kell tovább küzdeni, nem fantaszta álmokkal, hanem ahogy reálisan lehet! — l.a. Ludányi Andrásnak: Kedves Bajtársam! A Rutgers egyetemen, a rég múltban volt magánjellegű magyar nyelvtanítás (az esti órákban) és arra nem kaptak "creditet" a hallgatok. Végre 15 éves várakozás után, most szeptember 2.-ától kezdve hivatalosan (a nappali órákban) [tanítják] a magyart es arra a diákok 4 creditet kapnak. Szomorú tény, hogy itt az egyik legnagyobb magyar településen, ahol sok jómódú magyar lakik, eddig nem tudták összeadni a szükséges alapot. Így feleségemmel tettük le a pénzt, sponzoráltuk a tanítást és 3 szemeszterre biztosítva van az oktatás. Az egyetem elnöke, a dékáni hivatal és a Rutgers alapítványok igazgatója a legszebben támogatták kezdeményezésünket. A Tűrt a Rutgers, New Jersey legnagyobb napilapjában lehozta és kiadta a hivatalos tájékoztatást. Csatolom.... Kérlek, kedves Bajtárs, ismertesd munkánk eredményét az ITT-OTTban. Nem propagandára van szükségünk, de ha mi megcsinálhattuk, hogy a Rutgersen magyart tanítsanak, akkor a nálunk sokkal szerencsésebb helyzetben élő magyarok ... nyittassanak ott magyar nyelvtanítást, ahol még nincs vagy csak álmodoznak róla. A példát megadtuk.... Az ITT-OTT 1974-ben ... lehozta [egyik] cikkemet. Akkor egy emigrációs újság sem merte lehozni.... Lehetséges volna a cikket újra közölni?... Lapotok jobb és jobb. Jó, hogy kihagyjátok a felesleges sziporkazásokat.... — Ágh László, Califon, NJ Ágh Lászlónak: Talán mindenki másnál jobban értékelhetem tetteteket, hiszen a magyar-oktatás egyetemen való meghonosításának problémájával magam is megküzdöttem (s küzdőm még ma is); fogadjátok őszinte köszönetünket, hálánkat nemes adományotokért. Az előadót, L. Kovács Klárát sem választhatta volna meg jobban a Rutgers, üdvözletünket küldjük neki is. — Kérésednek pillanatnyilag helyszűke miatt sajnos nem tudunk eleget tenni.—éji Éltető J. Lajosnak: Igen Tisztelt Professzor Ür! — Érdeklődéssel olvastam Radnóti Miklósról írt cikkét lapjuk jubiláris számában, mely nagyon tetszett és teljesen egyetértek vele, a második sorban lévő megállapítástól eltekintve, ez pedig "Radnóti ugyanis, mint zsidó munkaszolgálatos katona...." Nos, Radnóti nem lehetett zsidó munkaszolgálatos, nem lévén zsidó. A zsidótörvények értelmében ugyanis azon személy, aki legyen bár mindkét szülője részéről zsidó származású, azonban hét éves kora előtt megkereszteltetett, nem tekintendő zsidónak. Radnóti édesanyja, Grósz Mária révén volt zsidó származású, aki a születésénél meghalt. Nincs róla tudomásom, hogy Radnóti melyik hiten nevelődött, azonban valószínűleg az édesapja vallásán. Hát akkor hogyan lehetett munkaszolgálatos? Nos, úgy, hogy o politikailag megbízhatatlan munkaszolgálatos volt. Kilenc munkaszolgálatos zászlóalj létezett: hat zsidó és három politikai. Ez utóbbiakért még senki se ejtett egy könnycseppet se. 44
