Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
MAGYAR KIRÁLYI ROSTA Éltető Lajosnak: Két vagy három éve megrendeltem az ITT-OTT-ot, mondván mi sem szebb, mint az MBK létrehozása, fenntartása ebben a nagy fene idegenben, elhagyatott magyarok részére. Az első év után már távol tartottam magam az előfizetéstől, a baráti hangulatnak halvány nyomát sem találva az ITT-OTT hasábjain. De, ha ennek ellenére is külditek, hát elolvasom. De az utolsó számmal betelt a pohár, inkább lemondok néhány tartalmas cikk élvezetéről, minthogh tovább bosszankodjak ezen a végtelenségig tartó szemétlapátoláson. Nem lehetne ezeket inkább a telefonon elintézni és minket megcsömörlött olvasókat békén hagyni? Előléptetéseddel eggyel nőtt az MVSZ létszama és valószínűleg többel csökkent az ITT-OTT olvasóköre. Védelmül Báró Perényit és társait kár idézni, nem hat meg senkit. Az MVSZ szerint otthon dúl a vallásszabadság, csodálom nem magát a szentírást idézték az alapító okmányban. Dunai Ákos stílusával talán nem — bár jól esett, hogy kimondta — de tartalmilag a kritikájával nagyon is egyet értettem. A hazai hivatalos közegekkel hivatalos minőségben az egy tálból cseresznyézést pedig úgy lelkiismeretem, mint ízlésem is tiltja. — Farkas Tibor, Orange, CA Farkas Tibornak: A szemétlapátolást illetőleg teljesen igazad van. Am van úgy, hogy törököt fogsz, s nem ereszt. A szót megtagadni olykor nem lehet. Sajnálom, nogy benned — ha támogatót már nem is, de — olvasót vesztettünk. Az MVSZ-szel kapcsolatos kritikával pedig úgy vagyok: nem értek vele egyet, de megértem. Még Dunai Ákosét is. —éji Éltető Lajosnak: Hadd köszönjem meg neked is, hogy jelen lehettem az MBK ezévi találkozóján: Jól éreztem magam. Nem baj, ha elmélyültebb beszélgetésre nem került sor. Az én cselekvési területem más mint a tiéd, s én nagyon szívesen maradok a kaptafámnál. Beszédemben nyilván mondtam népszerűtlen dolgokat, kérlek, légy türelemmel. örömmel olvastam írásodat (kommentár Berényi Zsoltra): okos. Valóban, nem kell fejjel menni a falnak. Politizálásodban kicsit Carlos Fuentes-re emlékeztettél. ("Csöndes diplomácia", stb.) Amit Horváth Erzsébetnek írtál, azon kissé mulattam, és szkeptikusan olvastam. Én nagyobb biztonságban érzem magam ha törvény (jog és pecsét) is véd, nemcsak a hatalom jóindulata. Ez utóbbi (a JUDAICA megfogalmazásában "egyre inkább paternalista, patriarchális színezetet kezd ölteni"), igazában korrupció, mint ahogy a másik végleten a törvény terror. Dehát azért^ vagy te politikus ember, hogy a kettő lehető legjobb egyensúlyára törekedj. Munkádhoz, nemcsak az MBK-ban, hanem az MVSZ-ben is, sikert kívánok. Ha számít valamit a bizalmam: úgy érzem, te nem bántanál akkor sem ha tehetnéd. -Horváth Elemér, Mahopac, NY Hortváth Elemérnek: Persze, hogy a jog a fontos, de a pecséttel a bürokráciára céloztam. Az pedig hihetetlen Magyarországon. 85 nyarán fiammal egy napig álltunk sorba a Nyugatinál az IBUSZ-ban, hogy vonatjegyet váltsunk Frankfurtba; nekünk könnyebben is lehetett volna, de tapasztalni akartam, hogy bánnak a hazaiakkal. Hát megtapasztaltuk. Bosszantóbb, megalázóbb élményben ritkán volt életemben részem. — Én köszönöm, hogy eljöttél, köztünk voltál. Lehet, hogy mondtál népszerűtlen dolgokat is -- de én élveztem, amikor kihangsúlyoztad, hogy Te bizony fellázadtál 56- ban, hiszen bármi az ex post facto magyarázat és elfogadott tan, többet mond mindennél az, hogy emberek ezrei spontán fellázadtak egy tarthatatlan, embertelen rend ellen. —ejl Ludányi Andrásnak: András! — Apád emlékének és az ő mocsoktalan nevének tartozol avval, hogy szakíts meg minden kapcsolatot (s ezt az amerikai magyar sajtóban is közzétedd) azzal a szerencsétlen, zavarosfejű, szellemi-lelki nyomorék Éltetővel, aki most végleg a budapesti szovjet helytartók ügynökévé szegődött s abban leli kedvét, hogy az ezer sebből vérző magyarságot köpdösi szemben, mint ahogy legutóbb a budapesti márc. 15.-i eseményekkel kapcsolatos ízléstelen, sértő, az ITT-OTTban megjelent írásában tette. Az én számomra különösen fájdalmas az, hogy Te ennek a beteg és silány embernek a befolyása alá kerültél s hagyod, hogy felhasználjon sötét céljaira. 1944-ben fiatal tisztként Édesapád alatt szolgáltam, akit szerettem, tiszteltem s ma is igen nagyra értékelek. A pockingi lágerben, kisfiú korodban, sokat játszottam veled, de erre Te már nyílván nem emlékszel. Azt azonban soha ne feledd el, hogy apád MAGYAR HONVÉDTISZT volt s hogy ez téged is kötelez! — Pali Bátyád Kedves Pali Bátyám! — Leveledre jobb szerettem volna személyes levéllel válaszolni, de mivelhogy nem írtad meg címed és családi neved, kénytelen vagyok így a nagyközönség előtt reflektálni a felvetettekre. Kár, mert igazán nagyon érdekelnek mindazoknak az emlékei, akik Édesapámmal szolgáltak. Saját gyermekeim már Édesapám halála után születtek, így nem ismerhették meg nagyapjukat. (Ezért szeretnék róla írni egy rövid életrajzot az unokák számára — és így minden 43
