Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
SZÉTSZÓRTSÁGBAN 65 ÉVE ALAKULT A NEMZETKÖZI PAX ROMANA A magyar tudatban még ma is él a trianoni békeszerződést követő területi és népességvesztés tragédiája. De az első világháború végén, a vesztesek táborába állított nemzet számára nem ez volt az egyetlen hatalmas negatívum, amely az országot sújtotta. A második csapás az elsővel együtt járt: a magyarság nemzetközi kapcsolatainak megszűnése. Az ország elszigeteltsége a huszas évek elején szinte áttörhetetlen gátnak tűnt. Ebben a helyzetben az egyházak és az ifjúsági mozgalmak (pl. a cserkészet) szinte felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak a nemzetközi kapcsolatok újjáteremtésében. Ilyen összefüggésben kell értékelni a nemzetközi Pax Romana fennállásának 65. évfordulóját. Ma már nehéz felmérni a súlyát annak a ténynek, hogy az 1921. július 19-én Freiburgban (Svájc) összegyűlt, 23 nemzetet képviselő katolikus értelmiségiek között magyarországi kiküldöttek is az alakuló új szervezet tagjai voltak. Ezzel elindult az a jelentős nemzetközi munka, amely 65 év óta mindig a helyi szükségekhez igazodva, fiatal keresztény szellemű értelmiség kialakításán fáradozott: egy értelmiségén, amely a nemzetközi életben is ennek a világnézetnek elkötelezettje ma is. A Pax Romana freiburgi központja az anyagi alapok megteremtéséért is sokat tett, hiszen legtöbb tagszervezete, a háború után tönkrement nemzeti gazdaságokból, szinte csak jelképes hozzájárulást nyújthatott a svájci központnak. Ennek ellenére sikerült a svájciaknak a Pax Romana nemzetközi jellegét megőrizni és megerősíteni. Ennek demonstrálására a szervezet tanácskozásait, kongresszusait minden alkalommal más-más országban rendezte, Ravennától Rotterdamig, és 1924-ben a IV. Pax Romana kongresszust Budapesten tartották. A magyar tagegyesületek a Katolikus Diákszövetségbe tömörülve képviseltették magukat a Pax Romanában. A szövetség — mint neve is sejteti -- nem egyéni tagokból tevődött össze, hanem konföderációja volt számos ifjúsági szervezetnek, pl. az Emericanának, a Regnum Marianumnak, a Vasvári Pál Körnek, a Szent Margit Köröknek. A legtöbb tagegyesületnek mind a fővárosban, mind vidéken voltak csoportjai. A Pax Romana felépítése lehetővé tette, hgoy egy országból több szervezet külön-külön is tagja lehetett. Így Csehszlovákiából a cseh és szlovák katolikus egyetemista szervezetek mellett a magyar Prohászka Körök Szövetsége is önállóan részt vehetett a Pax Romana munkájában. A Prohászka Körök delegációit éveken át Pfeifer Miklós és Esterházy Lujza vezették a Pax Romana nemzetközi összejövetelein. Miután Magyarországon a [második] világháború után fokozatosan beszüntették a katolikus értelmiségi szervezeteket, a magyar képviseletet Mindszenty bíboros megbízó levele alapján Freiburgban Feketekúty László látta el egészen 1964-ig, a KMEM [Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom] formai megalakulásáig, amikor is ezt a megbízást Feketekúty László a bíboros megbízó levelének értelmében a KMEM-nek átadta. így a KMEM ma az egyetlen magyar tagja a Pax Romanának, és a nemzetközi kongresszusokon igyekszik minél népesebb küldöttséggel a magyar ügyet képviselni. A hetvenes évek elején a freiburgi elnökségbe Dr. Targonski Györgyöt, a KMEM akkori elnökét is beválasztották. Ezt a tisztséget négy éven át látta el, és közreműködésével nagy elismerést aratott. —A.M. (Hírek a KMEM életéből #11, 1986. júl., 4.) 38 1 í
