Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 4. szám
Body Pál (Pittsburgh): SZÁZ ÉVES A WILLIAM PENN EGYESÜLET Május 25-én ünnepelte száz éves fennállását a William Penn Egyesület. Az ünnepélyt Pittsburghban, az Egyesület székhelyén rendezték, a Westin William Penn Hotel báltermében, vacsora és zenés műsor kíséretében. Az Egyesület vezetősége, tagsága, a magyar és amerikai közélet több ismert képviselője jelen volt az ünnepélyen. Az ünnepi beszédet Mocháry Mária ügyvédnő, az amerikai külügyminisztérium jogügyi tanácsosa mondta el, méltatva az egyesület és az amerikai magyarság száz éves múltját. Az ünnepélyt Stelkovics Albert, egyesületi alelnök konferálta. Ez az évforduló és ünneplése valóban fontos állomás az amerikai magyarság történetében. A William Penn eredete az 1886. febr. 21-én alapított Verhovay Betegsegélyző Egyletben található; egyike volt azoknak a nagyszámú önsegélyző egyleteknek, melyek gombamódra szaporodtak az 1880-as, 1890-es években. Legenda szerint 13 magyar bányász alapította Hazeltonban, egy kelet-pennsylvaniai bányatelepen. Először Pennsylvaniában, később a többi iparvidéken kialakult magyar bevándorló településeken szervezte be tagságát. A Verhovay Egylet volt az a szervezet, amelyik szívós helyi szervezés alapján, a magyar közösségi élet támogatásával, lépést tartva az amerikai gazdasági élet szabályaival igen nagy számú tagságot tudott beszervezni és megtartani. Közre játszott az is, hogy több más hasonló magyar önsegélyző csoportot beolvasztott. Ezek közé tartozott a Rákóczi Magyar Betegsegélyző Egylet, a Munkás Betegsegélyző Egyesület, és később a Bridgeporti Szövetség, más néven a Magyar Betegsegélyző Egyletek Szövetkezete. Ezek az egyesülések a Verhovay szervezet tagságát, befolyását és gazdasági-szervezeti jelentőségét annyira erősítették, hogy a jelen szervezet valóban a legnagyobb amerikai magyar egyesületnek mondható. Az egyesület történetében és jelenleg is két nagy cél megvalósítása volt előtérben: a társadalmi-gazdasági szolgáltatás és a magyar közösség erősítése. Az első évtizedekben mindkettőt jól teljesítette a szervezet, mivel nagy súlyt fektetett a helyi egyletekben tömörült bevándorlók közösségi életére, szükségleteinek kielégítésére. Később, a második és harmadik nemzedék megjelenésével, háttérbe került a magyar közösség eszméje, erősödött elsősorban a gazdasági érdek. Ezt jelzi különben a William Penn név választása is. Most, a századik évforduló alkalmával és a magyar közösség iránti érdeklődéssel számolva, a jelen vezetőség komolyan foglalkozik a magyar hagyományok megőrzésével, a magyar közösségi élet támogatásával. Az ünnepély keretében egy szép bizonyságot adott erről a vezetőség. Egy $60,000-es csekket nyújtott át az Amerikai Magyar Alapítványnak a tervbevett Országos Magyar Gyűjtemény (Hungarian Heritage Center) felépítésére. Ugyanezt tükrözi Banes (Bányácski) Géza országos elnök ünnepi köszöntője, melyben a következőket mondta: Ez a vezetőség igen fontosnak tartja ifjúságunkat és arra fog törekedni, hogy fiataljaink jól megismerjék múltunkat, jelen céljainkat és ezáltal biztosítsuk jövőnket. Egy másik célkitűzésünk, hogy az ezeréves magyar nemzeti hagyományainkat megőrizzük, nekik méltó kifejezést adjunk. Tudjuk, hogy ez nem egyszerű feladat a jelen társadalomban. Egységes társadalmi tevékenységre van szükség. Felhívom az amerikai magyar szervezetek vezetőit, hogy támogassanak bennünket ennek a fontos célnak megvalósításában. Egyesületünk vezető szerepet vállal egy ilyen vállalkozásban, elsősorban a helyi szervezetek felújításával. Ez az elhatározás köszönetét és elismerést érdemel. Reméljük, hogy a magyar közösségi élet támogatása valóban komoly szerepet fog játszani a William Penn jövőbeli programjában. Osztjuk azt a nézetet is, hogy céljaink megvalósítása csak közös munka alapján érhető el. Azonban a William Penn vezérszerepe, kezdeményezése legfontosabb előfeltétele az amerikai-magyar hagyományok megőrzésének.— 39
