Itt-Ott, 1986 (19. évfolyam, 1-4. szám)
1986 / 3. szám
RIZS RS KÖLES TEREMJEN Forró olajban (20. századi kínai költő dala) Forró olajban főjjek meg, ha élek, fejem pallossal metsszék le és véreb harapja ki szívemből azt, ami enyém lett, űzzenek messzi földre, üssenek kancsukával, a jégmezon temessenek, versem mégis szabadon szárnyal, lessenek golyóval, etessenek kénnel és kanállal, ez az a szó, amire várnak hárman, ez az a fogcsikorgatottan, börtön mélyéből buggyant, a hegy hátán kűszó dal, amit, ameddig élek, mondok, mert a császár földé lesz és féreg. Nankingben Nankingben, ezerkilencszázharminckilencben ásóval ástuk meg a sírokat, a sírok szélére állítottak, összekötözték a kezünket és a lábunkat, azt vártuk, hogy le-golyószóróznak. Spóroltak a golyóval, belelökdöstek a gödrökbe, földet hánytak ránk és letaposták a vonagló masszát keményre. Film is készült erről japán alapossággal, ami aztán a katonáink kezébe került. Ezt a filmet lejátsszák nekünk az évfordulókon, hogy emlékezzünk a háromszázezer nankingire, akit élve eltemettek. (Novák Máriának) Te, ki sárból és szelekből alkottad az ég-aljat, a bozótos világot, add, hogy rizs és köles teremjen, add, hogy növekedjenek a fák ott és állat legeljen, bővizű folyók ringassák a lassan tovaúszó hajókat, add, hogy felhő öntözzön és a falvakat körülölelje a jó szag, add, hogy a virágok a gyermekek lábai köré fonódva, kelyhüket feléd mutassák és add, hogy pásztázzon a nóta, add, hogy idegen nép földünket ne orozza, add, hogy erőnk legyen az ínségben is a jóra, add, hogy egyek legyünk veled a bánatban és a bizalomban. A meneteléssel A meneteléssel voltunk úgy, hogy néha a csizma, néha a kovaütős puska ázott át, talajvesztetten lebegtünk, nem tudtuk, hogy csapat vagyunk-e, vagy valami hátráló hernyó, ő vezetett, fáradhatatlan, a szemében volt valami az anyjából, paraszt-vér és mandarin-mosoly, — eljutunk-e odáig? — de meneteltünk. Most már a falvakat és a füstben úszó várost látom csak, elfáradt menetelő, aki hátrált, hogy visszatérjen a kanyargós úton, társai némák, vagy börtönben köhögök, de felszabadultan, hogy ismét meneteljen. Nem értem ezt a menetelést, a kis könyv nem így 42 #
